Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Ábrahám: Népnevelés, művelődés, filozófia és nemzeti liberalizmus. Baráth Ferenc munkásságának szerepe az angol és skót hatások közvetítésében
Kovács Ábrahám s önmagáért és a közért működő munkás, egyszersmind és első helyen társas lény, ember is”.39 Idealista liberalizmusa hisz az ember jó voltában, nevelhetőségében, és emiatt ő is gyakran a humorelméletében sokszor említett erkölcsbíró szerepébe helyezi magát. A magasztos erkölcsösség kell, hogy irányítsa a társadalmat, és ezt a közvélemény biztosítja. Ez pedig „olyan, mint a levegő, mely befúrja magát mindenüvé, ott van mindenütt, s egészben éltet és elevenít. Folytonos ellenőrködése által mintegy kényszeríti az egyént, hogy tőle kitelhetőleg becsületes legyen”.40 Baráth liberális gondolkodásában az egyén a meghatározó, pontosabban csak az olyan egyéni szerepvállalás elfogadható nála, ahol a kötelesség, a céltudatos és felelősségteljes munka és értelmi művelődés összhangban van.41 A felbolydult, sorait rendező új magyar állami berendezkedést kialakító korban Baráth rámutat, hogy „először cselekedni kell az egyénnek, és azután van joga várni annak, aki egyszer is tett”.42 Sürgeti a társadalmi együttműködést, a pártpolitikai, irodalmi, gazdasági klikkek felett álló nemzeti összefogást. A demokráciáról vallott felfogása abba a polgári idealista képbe illeszthető bele, amelyet Arany Lászlóval és más volt nagykőrösi, pesti és debreceni református diákkal együtt vallottak. Ok a nemzeti liberalizmusnak olyan előfutárai voltak, akik komoly világpolgári kitekintéssel rendelkeztek, de a kálvinista gyökerekhez és a fejlődés eszményéhez egyaránt ragaszkodtak. Baráth demokrácia-képe az angolszász világban látottakból és az arról olvasottakból táplálkozott. Az egyénre épülő liberális társadalomban lehet kijelenteni, hogy „a demokrácia örökké legbiztosabb és egyetlen alapja az egyének lehető függetlensége, még pedig úgy értelmi, mint anyagi függetlensége”.43 A hatalom egyértelműen a nép kezében kell, hogy legyen, de ez csak Amerikában valósulhatott meg. Az az igazi minta, mert ott valóban alulról épült fel a társadalom az egyenlőség és szabadság elvén.44 Európa más. Tudomásul kell venni a történelmi alapokat: „mi arisztokratikus formákban fejlettünk: azokból nem ugorhatunk ki. Forradalmak nem változtathatják meg soha a világ folyását. Siettetik egy már úgy is haladásban levő irány vagy szellem fejlését, de azt hátráltatják is”.45 Ez a szemlélet mutatja, hogy Baráth nem híve a forradalomnak, hanem lelki alkatából fakadóan is a lassú haladást tartja kívánatosnak. A történelmi tények ismeretében érdekes azt olvasni tőle: „a demokrácia ügyét nem a forradalmak fogják előre mozdítani, hanem diadalra juttatja azt az öntudatos, de békés, csendes fejlesztés”.46 A polgári értelmiségi Baráth társadalmi programjában a középosztály, amelyhez ő is csatlakozott, hivatott a demokrácia irányítására.47 Erről a rétegről programbeszéd- szerűen így ír: „Iparosok, kereskedők, gyárosok, nagyban termelők, tanárok, papok, 39 40 41 42 43 44 45 46 47 Baráth Ferenc: Nyugot-Európa és hazánk, Pest, Ráth Mór, 1871,4. uo., 6. uo., 3. uo., 3. uo., 99. uo., 96. uo., 97. uo., 97. uo., 99. 88 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016 -1