Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Fügedi Zsófia: A bírói szerep és az ítélkezés gyakorlata a Szentírásban
A bírói szerep és az ítélkezés gyakorlata a Szentírásban ellen azonban Pál apostol fellebbezett, ennek hatására Rómába szállították. Itt újabb két évig volt fogságban, a fogva tartása körülményei azonban jóval enyhébbek voltak. Egyes kutatók szerint nem is volt per Pál ügyében, Sáry Pál azonban úgy gondolja, hogy nem volt szükséges a vád megismétlése, így a vádlók megjelenése sem. Tehát tárgyalásra került sor, amelyet valószínűleg a császár által delegált bírák vezettek le és felmentéssel zárult. Pál 66-ban tért vissza Rómába, ahol akkorra már mindennapossá vált a keresztényüldözés, így őt is hamarosan letartóztatták, és jóval szigorúbb körülmények között tartották fogságban, mint előző alkalommal. A keresztényeket ebben az időben pusztán vallásuk miatt ítélték el, és ehhez elég volt saját vallomásuk is, nem kellett bizonyítási eljárást lefolytatni. Pált így halálra ítélték, amelyet — római polgár lévén — lefejezéssel hajtottak végre. Egészen másképpen rekonstruálja az eseményeket Buji Ferenc. Valószínűtlennek tartja, hogy Pál kiszabadult volna 62-63 tájékán első római fogságából és utána tovább tevékenykedett volna, hiszen az alaposságáról, történeti hűségéről ismert Lukács erről a tényről és munkásságáról bizonnyal hírt adott volna. „Lukácsnak — amennyiben bármi biztosat is tudott volna róla — feltétlenül be kellett volna számolnia elsősorban Pállal foglalkozó egyháztörténeti munkájában Pál további életéről, ez fokozottan igaz a nérói üldözés idején (64-67) bekövetkezett mártírhalálára is - ez ugyanis az egész életmű megpecsételése lett volna. Lukács azonban sem Pál életének további eseményeiről, sem Néró alatti mártírhaláláról nem tudott semmit a nyolcvanas évek első felében.”27 Pál életútjáról 95-ben Római Kelemen is számot adott, aki szerint Pál római fogságából valamiképpen kiszabadult, megvalósította hispániai útitervét, és ott halt vértanúhalált, azonban történelmi alapjai ezen állításnak is hiányoznak. Mi történhetett Pállal valójában? Az uralmon lévő Néró császár felesége 62-ben Poppaea volt, aki prozelita lévén szívén viselte a zsidóság ügyét, és amennyiben szükséges volt, közbenjárt Nérónál az érdekükben. Poppaea mellett tanácsadói funkcióban ott állt a jeruzsálemi főpap és a kincstárnok, akik vagy maguk is azok közé tartoztak, „akik kettő-négy évvel korábban hiába próbálkoztak Pál megölésével, vagy mellékcéljuk éppen az volt, hogy megpróbáljanak végre pontot tenni a Pál-ügy végére, és Poppaea segítségével kieszközöljék, hogy Pált kiadják nekik.”28 S innentől kezdve nincs biztos adat Pál sorsáról: sem elítéléséről, sem kivégzéséről, sem felmentéséről, sem szökéséről nincs megnyugtató hitelességű beszámoló. A történelmi helyzet alapján adódik a következtetés: „Pált a római zsidók a császári őrök passzív együttműködése mellett titokban elrabolják, majd megölik, s ugyanakkor azt a látszatot keltik, mintha Pál megszökött volna.”29 27 Buji Ferenc: Az emberré vált ember, Budapest, Kairosz Kiadó, 2009, letöltve 2016. január 8. http://www.bujiferenc.hu/download/bujil/bujil_03.pdf; 42. 28 Buji:/. m. 47. 29 Buji:/'. m. 48. 2016-1 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 79
