Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Fügedi Zsófia: A bírói szerep és az ítélkezés gyakorlata a Szentírásban
Rácsokné Fügedi Zsófia (lex Juliana) halálbüntetést érdemelt. Pilátus ún. cognitios eljárás keretében járt el Jézus ellen. O maga volt a per ura, mint bíró irányította a tárgyalást, kikérdezte a vádlottat. A tárgyalás főszabály szerint nyilvános, valószínűleg a súlyos vádak miatt nem a nép előtt hallgatta ki. Pilátus nem találta bűnösnek Jézust az ellene felhozott vádakban, s hogy szabaduljon az ügytől, Heródeshez küldte őt, akinek illetékességét a galileai elkövetés és Jézus származása alapozta meg. Heródesnek azonban szintén kényelmetlen lett volna ítéletet hoznia: ha felmenti Jézust, a főpapok haragszanak meg rá, ha elítéli, akkor a nép. Ezért visszaküldte Pilátushoz. Bár Pilátus ártatlannak találta Jézust, a főtanácsosok háborgásának elkerülése érdekében újabb menekülő utat talált: a néppel akarta kegyelemgyakorlással szabadon bocsátani. A terve azonban kudarcba fulladt: a Jézus ellen hangolt tömeg, amely a római fennhatóság ellen lázi- tó Barabást kedvelte, inkább őt választotta. Pilátus Jézust megostoroztatta, remélve, hogy ezzel kielégíti a tömeg vérszomját, azonban a nép továbbra is Jézus keresztre feszítését követelte, amelynek már nem tudott ellentmondani. Klausner felhívja a figyelmet, hogy „az elbeszélés, amely szerint Pilátus ellenezte volna Jézus keresztre feszítését, nem történelmi jellegű és időszámításunk első századában keletkezett.”26 Valójában Pilátus a történetírók (Josephus és Philo) beszámolói alapján vérszomjas és félelmetes zsarnok volt, akinek a zsidók sanyargatása, illetve egy zsidó kivégzése nem jelentett lelkiismereti kérdést. Pál apostol elleni eljárás Pál apostol 58-ban érkezett vissza Jeruzsálembe harmadik missziói útjáról, amikor a zsidók forrongani kezdtek ellene, és kivonszolták a templomból. Júdea továbbra is római fennhatóság alatt állt, a procurator helyetteseként egy Claudius Lysias nevű ezredes felügyelte a rendet Jeruzsálemben, aki hangzavarra római katonákat küldött tömegbe, akik végül letartóztatták Pált. Mivel Pál apostol római polgár volt, így egészen más bánásmódban részesült, mint egy zsidó polgár. Nem szabadott megostoroz- tatni ítélet nélkül, vagy kínvallatásnak kitenni. Az ügy kivizsgálása céljából Lysias Pált a főtanáccsal szembesítette, ez azonban vitához vezetett, így Pálról semmi érdemleges nem derült ki, ezért véget vetett az ülésnek. Lysias végül a procuratorhoz, Felixhez küldte Pált ítélkezés céljából. Felix vizsgálati fogságba helyezte, és várta vádlóinak a megjelenését, ugyanis a római jog vádelvű volt. A vád előterjesztésére Ananiás főpap, néhány vén és egy ügyvéd jelent meg. A vád szerint Pál lázadást szított a zsidók között, és a templomot is meg akarta szentségteleníteni. Zsidó- törvények szerint kívántak ítélkezni felette, de Lysias ezt nem hagyta. Ezt követően a vádlott kihallgatása következett, aki ügyesen cáfolta az elmondottakat és tagadta az ellene felhozott vádakat. Az ártatlanság vélelme alapján nem is volt más dolga, a vádlóknak kellett bizonyítani a vádak igazságát. Az eljárásban hónapokig semmi sem történt, a helytartó nem idézte a kért tanút. Az eljárás ezen szakaszának végül Felix leváltása vetett véget. Porcius Festus, az új helytartó át akarta adni az ügyet a főtanácsnak, amely 26 Klausner, /'. m. 304. 78 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016-1
