Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Fügedi Zsófia: A bírói szerep és az ítélkezés gyakorlata a Szentírásban
A bírói szerep és az ítélkezés gyakorlata a Szentírásban volna azért, mert a bölcsek fölött gúnyolódott, avagy néhány szertartásos előírást nem tartott tiszteletben, s magát Messiásnak tekintette.”23A szanhedrinben azonban szadduceusok voltak abban az időben többségben, akik minden messiás-eszmét tagadtak, és politikai fenyegetettséget, lázadást láttak benne, így gyorsan és hatékonyan akartak megszabadulni Jézustól. Tehát Jézus elítélésének sokkal inkább politikai indikációja volt, mintsem vallási, hiszen tényleges istenkáromlás sem a farizeusok, sem a szadduceusok szemében nem történt: Kajafás főpap főszereplésével születhetett meg a döntés, a Misna előtti, Tórán alapuló, kevésbé szigorú eljárási szabályok alapján, amint az lentebb kifejtésre kerül. Röviden a történések időrendje: Jézust kedd éjjel tartóztatják le, szerda reggel ül össze a főtanács, majd csütörtökön hozza meg ítéletét, amely alapján még aznap Pilátus elé viszik Jézust. A helytartó Heródeshez küldi a vádlottat, aki kihallgatása után visszautalja az ügyet Pilátus elé. Pénteken kerül sor Jézus ügyének befejezésére, ítélethozatalra és annak végrehajtására. A fentebb ismertetett eljárási szabályok nem érvényesültek Jézus tárgyalásán maradéktalanul: a tanúkról kiderült, hogy nem szavahihetőek, így nem volt tanú Jézus ellen, akit így törvényellenesen csak saját kijelentése alapján ítéltek el. Kajafás főpap vitte mindezt véghez: megfélemlíteni, provokálni, csapdába csalni akarta Jézust. „Ismét megkérdezte őt a főpap, és így szólt hozzá: ’Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?’ Jézus ezt mondta: ’Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben.’ A főpap erre megszaggatta a ruháit, és így szólt: ’Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok az istenkáromlást. Mi a véleményetek erről?’ Azok pedig együttesen kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra.” (Mk 14,61-64) Az „ANI HU (én vagyok) a legszentebb theofánia-formula”24, amelynek önkijelentésként való alkalmazása megalapozza a blaszfémia vádját és a halálos ítéletet. Kajafás így ruhája megszaggatásával (melyre, mint főpapot törvény nem kötelezte) befolyásolta a tanácstagokat és gyorsan lezárta a bizonyítási eljárást. Meg kell jegyezni, hogy a Misna előírásai szerint Jézus nem volt méltó a halálra, mert nem Isten valóságos nevét használta, hanem az „erő, hatalom” kifejezést. Mint az korábban említésre került, a Misna humánus perjogi szabályai csak Jézus után közel kétszáz évvel alakultak ki, s a szadduceus többségű szanhedrin és a boethusi főpap szemében még Klausner szerint is istenkáromlásnak számított, hogy „egy galileai ács arra vetemedik, hogy magát Dániel könyvének kifejezésével ’ember fiának’ nevezze, és azt mondja magáról, hogy Isten jobbján fog ülni és a felhőkkel fog alászállani.”25 A zsidó eljárás végén kimondott bűnösségre tekintettel — figyelembe véve, hogy végrehajtására nem volt joguk a zsidóknak - Pilátus előtt emeltek vádat a tanácsosok, méghozzá államrend elleni lázadás, messianizmus miatt, hiszen ez a római jog szerint 23 Klausner, Joseph: Jézus élete, tanítása és korának viszonyai a zsidó, görög és római források alapján, Budapest, Logos Kiadó, 1993, 290. 24 Stauffer, Ethelbert: Jesus, gestalt und geschichte, Fordította: Varga Zsigmond, Bern, Fran- che-Verlag, 1957. 25 Klausner, /'. m. 298. 2016-1 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 77
