Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Fügedi Zsófia: A bírói szerep és az ítélkezés gyakorlata a Szentírásban
Rácsokné Fügedi Zsófia A főtanácsi üléseket az elnök és az alelnök vezette, amelyeken csak kivételes esetekben jelent meg minden tag, a határozatképesség huszonhárom fő jelenléte esetén megvolt. A bíróság elnöke a vádak ismertetésével nyitotta meg az ülést, majd a vádlott kihallgatása következett. A bizonyítási eljárás a terhelő és a mentő tanúk meghallgatásával folytatódott, külön vádló vagy védő nem volt. Marasztaló ítéletet főbenjáró bűn esetén nem lehetett aznap meghozni, másnapig imádsággal, böjttel kellett tölteni az időt. A vádlott felmentéséhez egyetlen szavazatkülönbség is elegendő volt, elítéléshez azonban minimum kettő kellett. A zsidó jogból származik a kánonjogon keresztül számos ország jogrendszerében elfogadottá vált korai jogelv, amely szerint legalább két tanú egybehangzó véleménye kellett az elítéléshez. A tanúk szavahihetőségét vizsgálat alá kellett venni. A szavahihetőséget szolgálta az a szabály is, amely szerint a hamis tanúnak ugyanazzal a büntetéssel kellett szembenéznie, amellyel bűnössége esetén a vádlottnak (Ennek ellenére jó pénzért hamis tanúk Jézus peréhez is kaphatóak voltak.). Tanúk nélkül senkit nem lehetett elítélni, nem volt elég a vádlotti vallomás. A bizonyítási eljárás után, másnap lezajló szavazást a tanács legfiatalabb tagjának kellett megkezdenie, a szavazatokat a főpap számolta össze. Jézus pere Sáry Pál jól összefoglalja a legfontosabb előkérdéseket Jézus pere kapcsán.21 Ezek alapján leszögezhető, hogy a zsidó főtanács bírói testületként járt el és tárgyalást tartott Jézus ügyében, amelyet mózesi törvények alapján vezettek. Ezzel szemben Szat- hmáry Béla szerint „az a megállapítás vonható le, hogy ha volt is törvényszéki eljárás Jézus ellen, az legfeljebb vizsgálati eljárás lehetett __, hiszen a római helytartók a b űnügyekben az előzetes vizsgálatot a helyi hatóságokra bízták.”22 Sáry Pál szerint azonban ítélet született, amelyet a pallosjog hiányában nem tudtak végrehajtani. Ezért volt szükség az ügyet a római hatóság elé vinni, amely azonban a zsidó bírói ítélettől függetlenül, új eljárásban, saját ítéletet hozott. Miért előzte meg zsidó bírósági eljárás a római hatóság előtti feljelentést? Sáry Pál szerint ennek legfőbb oka az volt, hogy a főtanácsban nem kívánta mindenki Jézus halálát, és nem akarták koholt politikai vádak alapján a helytartó elé állítani. Nyugodtan vádolhatták Jézust az ítélet alapján, amely ráadásul nyomást gyakorolt mind Pilátusra, mind a népre. Szathmáry Béla azonban úgy gondolja, hogy az evangéliumi elbeszélések ellentmondásaira, a korabeli jegyzőkönyvek hiányára és a Misnából ismert eljárási rend későbbi keletkezésére tekintettel nem állapítható meg, hogy a Jézussal szembeni eljárás milyen perjogi szabályok szerint zajlott. Joseph Klausner szerint „Jézus idejében még nem volt ugyan megírva a Szanhedrin traktátus a maga humánus igazságszolgáltatási előírásaival, melyek szerint lényegében lehetetlen volt valakit halálra ítélni - és csak azért tartották fenn névlegesen a halálos ítéletet, mivel arról a Tóra említést tesz -, mégis teljességgel valószínűtlen, hogy Hillél és Sammaj tanítványai valakit is halálra ítéltek 21 SARYÚ.m. 25-40. 22 Szathmáry: /'. m. 96. 76 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016 -1
