Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Fügedi Zsófia: A bírói szerep és az ítélkezés gyakorlata a Szentírásban
Rácsokné Fügedi Zsófia voltak csak a szoros értelemben vett bírói szerep betöltői. Nevükhöz nem fűződnek nagy harcok, tevékenységük ideje alatt béke volt, és Izrael belső életét irányították. Nem az ítélkezés állt a középpontban (Debóráról olvashatjuk csak, hogy ítélkezett a Bír4,5-ben), hanem a héber saphat kifejezés egyéb jelentéseiről van itt szó, mint pl.: elintéz, oltalmaz, uralkodik. Redakció során terjedt át a bíra cím a szabadítókra, így összizraelita jelentést is kapott. A két típus között Jefte az összekötő kapocs, mivel személyében egyesíti mindkettő jellegzetességeit. Sámuel könyvében olvashatunk legközelebb bírákról: Eli negyven évig volt Izrael bírája (lSám4,18). Fiai követték volna a tisztségben, de bűnük miatt elvetette az Űr az egész családot, és Sámuelt hívta el, aki több vonást is egyesített magában: pap volt, próféta, nazír és bíró. O állított fel kerületi bíróságot, majd fiait is kinevezte bíróknak (lSám7,l6; 8,1). Fiai azonban nem jártak az Űr útján, ezért a nép királyt kért helyettük. így a XI. században a királyság kialakulásával a bírói szerep a királyi tisztségnek lett a része (bár nemcsak a királyok voltak az egyedüli bírák, G. von Rád is felhívja a figyelmet a Mik4,l 4 és 5Móz 17,8 kk alapján, hogy a bírák intézménye az állam kialakulása után tovább élt). Az ítélkezés a palotában, a trónteremben folyt (lKir 7,7; Péld 20,8). Közvádló intézménye nem létezett, a sértettek személyesen járultak panaszukkal a király elé (2Sám 14,4; 15,2-6; IKrón 18,14; lKir 3,16; 2Kir 15,5). Dávid és Salamon uralma alatt valószínűleg voltak helyi bíróságok (IKrón 23,4; 26,29). Dávid tanácskozott is az ezredesekkel és századosokkal (IKrón 13,1), de ez nem hozható kapcsolatba a mózesi joggyakorlattal (tizedesek, ötvenedesek, százado- sos, ezredesek). Jósáfát alapította meg a felsőbb bíróságot (2Krón 19,8). A próféták gyakran emelték fel szavukat az igazságtalan joggyakorlat, a vesztegetések, a hamis tanúzás ellen (Ézs 1,23; 5,23; 10,1; Ám 5,12; 6,12; Mik 3,11; 7,3; Péld 6,19; 12,17; 18,5). Előfordult, hogy még a királyok is igazságtalan ítéletet hoztak, főként büntető ügyekben (lSám 22,6-19; lKir 22,26; 2Kir 21,16; Jer 36,26). Még a helyi bíróságot is rá tudta venni a király, hogy az ő akaratát teljesítsék, amint azt Nábot szőlőjének története példázza (lKir 21,1-13). A bírók egyéb csoportosítása, kifejezések vizsgálata Westbrook az ősi keleti jogrendszerekről írott könyvében12 az alábbi sorrendben veszi a bíró szereppel kapcsolatos kifejezéseket: 1. ’sárim vagy sár (oiü)— elöljáró, fejedelem esetleg királyi tisztségviselő bírói funkcióval. A kifejezés megtalálható pl.: Ex 18,21; lSám 8,12; lKir 4; Jer 26; Mik 3,9. 2. sár a városokban (itt))— főként a monarchia alatt voltak ilyen városi tisztségviselők: 2Kir 10,1; Ézs 1,23; Jer 26,10; 16,2 stb. 3. sopetim (bed)- bíró (lehetvén, sár vagy akárki, aki ítél): Dt 25,2; 2Krón 19,8 4. soterim (c'iattí) - bíró, hivatalnok: Dt 16,18; 20,5-8; 21,2; lKir 23,4. 5. ros (mi) vagy qasin (psp ) — fej, kapitány, vezető: Num 25,4-5; 2Kir 19,8, Mik 3,1-9. versek 12 Westbrook, R.: A history of ancient Near Eastern law (2. kötet), Leiden, Brill Kiadó, 2003. 70 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016-1
