Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Fügedi Zsófia: A bírói szerep és az ítélkezés gyakorlata a Szentírásban
A bírói szerep és az ítélkezés gyakorlata a Szentírásban 6. wwpapok és léviták bírói funkciói: Lev 14,43-45; Dt 21,5; 24,8; 2Kir 19,8; 26,16. Az Anchor Biblie Dictionary két kifejezést elemez a bíró címszó alatt (mind főnévi, mind igei értelemben): spt'(tssaf) és dyn (pi). Bár az Ószövetség párhuzamosan használja a két kifejezést, azok jelentése valójában nem fedi teljesen egymást. A spt nyugat-sémita gyökerű, az amoriták közvetítésével került be az akkád nyelvbe, s elég tág értelme van, nemcsak a jogi kérdések eldöntését foglalja magában (undifferentiated executive). Ószövetségi jelentése is sokrétű: dönt, ítél, szabályoz, kormányoz, érvényesít, vezet. (180 alkalommal fordul elő az Ószövetségben Qal igetörzsben.) Mindig a kontextus segít annak eldöntésében, hogy melyik jelentését kell alkalmazni. A dyn ellenben minden sémi nyelvben forenzikus értelemben szerepel, az ügyek, peres felek feletti ítéletet fejezi ki (valószínűleg ez volt az ítélkezés eredeti terminus technikusa). Megtalálható az akkád, az arám, az arab, a szír nyelvben egyaránt. Az Ószövetségben huszonöt helyen fordul elő, két esetet nem számítva mindig Qal igetörzsben. A bírói hivatás, a bírók munkája Fokozatosan egy hivatás alakult ki, amit ’jogásznak’, ’írástudónak’ esetleg jogok doktorának’ (Lk 2, 46) nevezünk. Már nemcsak a léviták vagy a papok közül kerültek ki a joggal foglalkozó emberek, hanem önálló életpályává vált a jog művelése. A hellenisztikus kor pogány szelleme eléggé megfertőzte a papi osztályt, főképpen a felső réteget, s egyre inkább az írástudók lettek az atyák jogainak őrzői és fenntartói, a nép egyedül igaz tanítói. Jézus korára ez a megkülönböztetés végérvényesen végbement, és az írástudók vitathatatlan hatalommal, befolyással bírtak a nép körében. A megkülönböztetett tiszteletet fejezte ki a rabbi megszólítás is, ami végül mint cím (tisztség) szilárdult meg. A jog és az írástudók szerepe még inkább megnőtt Jeruzsálem lerombolása után, egyfajta összetartó erőt jelentett. Végül az 5-6. században az írástudók létrehozták azt a hatalmas jogi munkát, amit Talmudnak hívnak. A jogászok/bírók három fő feladata: • Tanulmányozni és magyarázni a jogot • Instruálni a zsidó fiatalokat a jogban • Dönteni jogi kérdésekben Az első két feladatot, mint tudósok és tanárok végezték, az utolsót, mint bírók vagy tanácsadók valamelyik bíróságnál. A tanítás úgy zajlott, hogy egy-egy jogász maga köré gyűjtötte a tanítványait, akiknek addig kellett ismételgetniük a tanáruk jogi formuláit, amíg azok vérükké nem váltak. A bíróságok szerepe volt még a jogalkotás is, nem igazán létezett erre külön jogi szervezet. Az írott jog generális jellege miatt a jogértelmezésre hárult a feladat, hogy ezeket a szabályokat tartalommal töltse meg, így kazuisztikus jog fejlődött ki, amely végül igen bonyolult rendszerré állt össze. Ebben keresendő annak oka is, hogy egy-egy jogász jogértelmezése soha nem 2016-1 Sárospataki Fűzetek 20. évfolyam 71
