Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: "Szeresd...!" - Az emberi méltóság elve és az ezt megalapozó etikai parancsok az Ószövetségben
Szathmáry Béla tehetünk különbséget magunk és mások között, azaz ezt az egyenlőséget tiszteletben kell tartanunk, s a második kőtáblára vésett előírásokat ennek szellemében kell teljesítenünk. Paul Johnson megállapítása szerint „Mózes kódexe primitív formájú egyenlőségi nyilatkozat. Nemcsak az ember mint kategória teremtődött Isten képére, hanem ugyanez vonatkozik minden egyes emberre is - ebben az értelemben tehát minden ember egyenlő. És ez az egyenlőség nemcsak fogalmi jellegű, hanem egy mindent átható értelemben valóságos is. Minden izraelita egyenlő Isten előtt, tehát Isten törvénye előtt is. Függetlenül egyéb létező egyenlőtlenségektől, az igazságszolgáltatás mindenkinek kijár. [...] És mivel a törvénynek mindenki egyenlő mértékben volt alávetve, ebben a rendszerben öltött először testet a törvény uralmának és a törvény előtti egyenlőségnek kettős értelme.”29 Végül könyve utószavában így összegzi megállapításait: „A zsidóknak [...] köszönhetjük az isteni és emberi törvény előtti egyenlőség eszméjét, csakúgy, mint az emberi élet szentségét és az emberi méltóságét, az egyéni lelkiismeretét és ezáltal a személyes megváltásét, a kollektív lelkiismeretét és ezáltal a társadalmi felelősségét, a békét mint elvont eszményét és szeretetét, mint az igazság alapjáét, és még sok más olyan eszmét, amely hozzátartozik az emberi szellem alapvető erkölcsi berendezéséhez.”30 1908-ban a Sárospataki Jogakadémia kiváló és mindmáig megbecsült és méltán híres tanára Finkey Ferenc — többek között a 3Móz 25-re utalva - azt kellett tényként megállapítsa, hogy az isteni parancs alapján feltétlenül szeretendő „felebarát” alatt az Ószövetség választott népe csak az izraelitát értette, aki nem izraelita az, idegen. Ezért is állapíthatta meg Finkey Ferenc az ókori keleti népek jogrendszerét összehasonlítva, hogy; „Az izraelita (mózesi) jog alapelvei és vezéreszméi a haza, az állam egysége, nagysága s ezzel összefüggőleg a nép jóléte, a vallási felfogás, az őszinte vallásosság. A jog mint isteni jog tekintetik, a theokratikus felfogás, a papuralom, ha talán szelídebb formában, mint Egyiptomban vagy Indiában, itt is uralkodó. A kasztrendszer hiánya, az okos erkölcsi és gazdasági szabályok fölébe emelik ugyan az izraelita népet a többi keleti népeknek, de az emberi nem testvériségének, a valódi jogegyenlőségnek a tudatára az izraeliták sem jutottak el.”31 2012-ben szintén Sárospatakon egy bölcs rabbi a felebaráti kör minden emberre kiterjedő voltát hangsúlyozva hatalmas lépést tett abba az irányba, hogy a zsidóság és a (protestáns) keresztyénség — miközben közösen óvja az Ószövetség szellemiségét — együttesen, végre felebaráti szeretetben egyesülve tegyen eleget a nagy parancsolatoknak: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”32 Adja az Örökkévaló Isten, hogy így legyen! Ámen! 29 Johnson, Paul: A zsidók története, Budapest, Európa Könyvkiadó, 2005,57-58. 30 uo. 701. 31 Finkey Ferenc: A tételes jog alapelvei és vezéreszméi, Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1908, 68. 32 Mt 22,37-40. 62 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016-1
