Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: "Szeresd...!" - Az emberi méltóság elve és az ezt megalapozó etikai parancsok az Ószövetségben
III. Nem eshetünk azonban abba a hibába sem, hogy a vallást, így egy általunk kiválasztott vallást tegyünk az igazság egyedüli valós hirdetőjének, követőit az igazság letéteményesének. A vallás és az ethosz nem azonosítható. Ezt mutatja be Szűcs Ferenc szemléletes példájával: „A vallás sémája paradigmatikusan szemlélhető a Gén 28,11-22-ben szereplő elbeszélésen. Jákob álmot lát (istenélmény), amit felébredve értelmez, verbalizál (dogma). Hálaáldozatot mutat be (kultusz), maid fogadalmat tesz Istennek és felajánlja jövedelmének tizedét (ethosz). A paradigma egyrészt szemlélteti, hogy a vallás rendjében az ethosznak következményként van szerepe, másrészt jelzi azt is, hogy a vallás jelensége jóval több, mint az ethosz, így hiba lenne a kettőt azonosítani. [...] Veszélyes lenne, ha a keresztyén etika elbújna „abszolút érvényességének” sáncai mögé: Ezt már csak amiatt is nehezen tehetné meg, mivel a keresztyénséget is terheli — Bonhoeffer szavaival élve — az etikai herezis. Emiatt inkább bűnbánat illik hozzá.”14 Tegyük hozzá, igaz kell, hogy legyen ez a megállapítás a Talmudban megjelenő judaizmusra is. Ezért a Szentírást, benne az Ószövetséget és annak gerincét képező Tórát nem tételes jogi szabályokat tartalmazó törvénykönyvként, hanem az emberi alkotásként megjelenő, az emberi társadalmak változásával szükségképpen változó törvénykönyvek változatlan alapjául szolgáló erkölcsi kódexként kell tanulmányoznunk. így a jelen esetben is - figyelemmel az 5Móz 4,2. és 5Móz 13,1-re15 Mózes öt könyve és nem a keresztyénség bármely irányzatának dogmatikája, és nem is a Talmud lehet a kutatás és a hivatkozási alapja, bár kétségtelen, hogy az egyes bibliai szakaszok értelmezésében jelentős segítséget adnának16, és a szakmai szabályai is ezt írnák elő; de ugyanakkor éppen a Talmud sajátos szerkezete, az adott törvényszakasz sok esetben egymással teljes mértékben eltérő és ellentétes értelmezését is rögzítő volta miatt félreértésekre, félremagyarázásra adhatna okot, ahogyan a keresztyén ószövetségi írásmagyarázat sokfélesége is. Itt és most ez a Sola Scriptura elv felelhet meg Schweitzer József professzor úr következetesen közvetített szemléletének, hogy Európában és Magyarországon a vallások szükségképpeni együttélése mellett azt keressük, ami összeköt, és nem azt, ami elválaszt bennünket egymástól. A Tóra nem vitatottan az ember életteréül szolgáló természetet és benne az embert teremtő Isten sugallatára került leírásra, Isten örök törvényeit tartalmazza, de mégsem azonosítható a természetjoggal. Ahogyan Grotius is felhívta már erre a figyelmet: „Egyesek azt állítják, hogy az ószövetség maga a természetjog. Ez kétségtelenül téves, mert az ószövetségben sok minden Isten szabad akaratából ered. Az utóbbi ugyan sohasem ellentétes az igazi természetjoggal, és ennyiben az ószövetség a természetjog forrásaként használható, de gondosan meg kell különböztetnünk Isten jogát, amelyet „Szeresd...!" Az emberi méltóság elve és az ezt megalapozó etikai parancsok az Ószövetségben 14 Szűcs Ferenc: i.m. 9. 15 "Semmit se tegyetek hozzá ahhoz, amit megparancsolok nektek, és semmit se vegyetek el belőle!" 16 (gy például a rabbik vetélkedését leíró Bábá Mecia 59b vagy Hillél tanítása: "Ami számodra gyűlöletes, másnak ne tedd, ez a Tóra, a többi csak ezt magyarázza” Sabbat 31 b. 2016-1 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 59
