Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: "Szeresd...!" - Az emberi méltóság elve és az ezt megalapozó etikai parancsok az Ószövetségben
Szathmáry Béla Isten olykor az emberek által hajtat végre attól a jogtól, amely az emberek egymás közötti kapcsolataiban az irányadó.”17 Az emberek egyenlő méltósága számunkra tehát az ember Isten által teremtett voltából fakad: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”18 Ebből pedig következik elsődlegesen az, hogy az Isten által teremtett többi élőlényhez képest csak az embernek van Teremtőjéhez hasonlóan erkölcsi szabadsága és akarata, csak az embernek van lehetősége megismerni Istent, szeretni Öt, cselekedeteit elsősorban Neki, de ebből eredően, Tőle származóan az értelem uralmának alárendelni, azaz az ember rendelkezik a dolgok fölött álló méltósággal. Ezt erősíti a nyolcadik zsoltár eképpen: „Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél.”19 Ez a többi élőlény közül kiemelt és méltósággal bíró ember azonban csak akkor méltó Isten feltétlen szeretetére, méltósága azáltal teljesedik ki, ha soha nem felejti el, hogy mindezen kiváltságát kitől kapta, s dicsősége és méltósága Isten feltétlen szere- tetén, következésképpen az isteni törvények maradéktalan betartásán, nem pedig a saját „bölcsességének” alkalmazásán, azaz Istentől független szabályrendszer megalkotásán, az emberi észen alapul. „így szól az Úr: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat, azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen, csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az értelmesek értelme is kevésnek bizonyul7’20 Ugyanerre találunk figyelmeztetést a következők szerint: „Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? — és a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed?” Az ember embertársa viszonyában sem alkothat tehát úgy normarendszert, amellyel felülírhatná Isten törvényeit, így amellyel kétségbe vonhatná a teremtettség okán megkapott méltóságát és az ebből eredő egyenlő státuszát. Az emberek egyenlőségét határozza meg számunkra az 5Móz 6,5 és a 3Móz 19,18 parancsainak21 együttes értelmezése. Ha ugyanis Isten, akinek valamennyi ember feltétlen engedelmességgel tartozik a 2Móz 20,2-7 és 5Móz 5,6-11 szerint (első kőtábla) - mivel nem személyválogató — valamennyi embert egyformán szeret az 5Móz 10,17 alapján22 függetlenül attól, hogy jók, avagy rosszak vagyunk, az az emberek egymáshoz viszonyított teljes egyenlőségét, azonos státuszát határozza meg. Határozott véleményem ugyanis, hogy ahogyan az első ember teremtésekor, úgy Krisztus után sem 17 Grotius, Hugo: A háború és a béke jogáról, I. kötet, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1960,162. 18 IMóz 1,27. 19 Zsolt 8, 6,7. 20 Ézs 29,13-14. 21 "Szeresd azért az Urat, a Te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!" (5Móz 6,5.) és "Szeresd felebarátodat, mint magadat!" (3Móz 19,18.) E két parancsolatot a keresztyén- ség Mt 22,37-40. alapján a két nagyparancsolatnak tekinti. 22 “Mert Istenetek, az Úr istenek Istene és uraknak Ura.Őa nagy, erős és félelmetes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni." 60 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016-1
