Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kustár György: "Szabadság az ortodoxiában" - A formatörténeti módszer kritikájának egyik elfelejtett klasszikusa: Birger Gerhardsson
Kustár György említettem, ezt a módszert Gerhardsson történetietlennek minősíti - teológiai prekoncepciónak, mely a forrásokból nem igazolható. Mint láttuk, Gerhardsson leszámol néhány konkrét alapelvvel, például azzal, hogy a hagyománytörténetben kiiktathatók a szemtanúk. Emellett azt is megkérdőjelezi, hogy a narratív hagyomány későbbi lenne a logiáknál. Nagyon fontos felismerése pedig az, hogy a Jézus-hagyomány Sitz im Leben-)t sajátos, és nem mosható egybe a prédikáció vagy a tanítás közegével. De emellett több más tézist is kérdőre von. Ilyenek: 1. Jézus és tanítványai műveletlenek. Bár Bultmann érzékeli a tanító és az eszkatologikus Jézus közti feszültséget, és felteszi a kérdést, hogy vajon Jézus nem a kor tanult írástudói közül kerül-e ki, a tanítványoknak nem tulajdonít különösebb iskolázottságot.125 2. Bultmann szerint az evangélium egyedi Kleinliteratur, és ez azzal függ össze, hogy a spontán és eszkatologikus ősegyház „jellegéből adódóan elutasítja a tradicionális formákat, tudatos technikákat és igazolt viselkedésformákat.”126 Vagyis az eszkatologikus egyháznak nem állt érdekében valamiféle kimunkált hagyomány fenntartása és továbbadása, „enthuziazmusára” és közeli végváradalmára tekintettel, pusztán az „Úr” meghirdetése. Ez az elv azt is kizárja, hogy a tizenkettőnek és egy ősegyházi „tanácsnak” bármiféle szerepe lehetett volna a hagyományozásban.127 3. E miatt az egyedi fejlődés miatt nem létezett kapcsolat egyik oldalról Jézus és a keresztyének, a másik oldalról Jézus és a farizeusok között, sem az őskeresztyénség és zsidó, illetve római miliője között.128 4. A „mondák biológiája” (eine Biologie der Sage) elv automatikus fejlődést feltételez a hagyománydarabok és a végleges evangélium közt, és azt is rögzíti, hogy kis egységekből haladunk a komplexebb szerkezetek és kompozicionális egységek felé. 5. Ezzel függ össze az a meglepő tény, hogy a Bult- mann-iskola nem definiálja a hagyomány és hagyományozás fogalmát.129 Csakhogy a hagyományozás technikájának alaposabb ismerete egyfelől tisztázhatná a hagyomány természetét, másrészről olyan elemeket is hitelesnek tekinthetne, melyet a formatörténeti iskola redakciós munkaként másodlagossá nyilvánít. Gerhardsson válaszai a következők. 1. Szerinte Jézus alapvetően egy zsidó tanító, akinek saját tanítványi köre van, és aki korának zsidó tanítóihoz hasonlóan tevékeny126 Gerhardsson: Tradition and Transmission, 23. 127 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 12. Tegyük hozzá, hogy Dibelius sokkal megengedőbb: ő fenntartja a hagyományozást, mint fontos tényezőt, sőt a továbbadást is konzerváló erőként határozza meg. A kreatív hagyományozáshoz Id. Bultmann, Rudolf: Geschichte der synoptischen Tradition, Mohr Siebeck, Tübingen, 1964, 350kk, kül. 355, 375, 393. Bár a hagyományozás kreatív jellegét Dibelius is tényként kezeli, de a tradíciótörténet szerinte alapvetően a hagyomány megőrzésére irányul Dibelius, Martin: Formgeschichte des Evangeliums, Tübingen, Mohr Siebeck, 1933, 10, 36, 293kk. Dibelius a paradigmák esetében arról beszél, hogy „minél közelebb áll egy paradigma a prédikációhoz, annál kevésbé találhatók meg benne mitikus vagy irodalmi elemek. (59) Tehát a prédikáció maga konzerváló erőként funkcionál. 128 Gerhardsson: Tradition and Transmission, 31. 129 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 13. 44 Sárospataki Fűzetek 20. évfolyam 2016-1
