Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kustár György: "Szabadság az ortodoxiában" - A formatörténeti módszer kritikájának egyik elfelejtett klasszikusa: Birger Gerhardsson
Szabadság az ortodoxiában kedett.130 Ezt a források fokozatosan kitakarják, annak érdekében, hogy a Mester tudását közvetlenül Istentől származónak tüntessék fel, és ezáltal kiemeljék a tanítók láncolatából.131 A János 7:15 például a zsidók Jézus műveletlensége ellenére tanúsított emberfeletti bölcsessége láttán csodálatukat fejezik ki. Gerhardsson szerint ennek célja annak a szakasznak az előkészítése, melyben Jézus saját Istentől kapott bölcsességéről beszél.132 Ez a tendencia nemhogy tagadja, de feltételezi, hogy Jézus alapvetően zsidó tanító. De ha Jézus egyenrangú tanítóként volt jelen a farizeusok mellett, ez azt is jelenti, hogy rendelkeznie kellett azokkal az értelmezési technikákkal és azzal az ismerettel, mellyel a farizeusok rendelkeztek. Ezt Gerhardsson szerint az előttünk lévő újszövetségi hagyományanyag kellőképpen bizonyítja: Jézus tanítási technikája a legtöbb ponton hasonlóságot mutat a korabeli zsidó tanítási módszerekkel. Ezért a farizeusok és Jézus közti különbséget nem ezen a ponton kell keresnünk.133 Szerinte nem tartható az az álláspont sem (Fuchs és Wilder), mely szerint a tanítói és etikai jelleg másodlagos fejlemény a Jézus-hagyományban.134 Valószínűleg a két irányultság már a kezdetektől szorosan összefonódva létezik egymás mellett.135 Jézus karizmatikussága, a tanítását követő jelek és csodák közvetlen környezetében nem egyedülállóak, és ezek szintén nem zárják ki, hogy Jézust tanítóként fogjuk fel. Például a Hillél-iskola (beth Hille1} elfogadja a csodák argumentációban betöltött szerepét, és az újszövetségi beszámolókban Nikodémus reakciója, a farizeusok jel-követelése mind azt támasztja alá, hogy a farizeizmus Jézus korában is nyitott a csodák bizonyító ereje iránt.136 A tanító és csodatévő Jézus közti különbséget tehát nem lehet a végsőkig feszíteni. 2. Az sem valószínű, hogy a tanítványok műveletlenek voltak. Az elhívásuk előtti időszak ugyanis nem kell hogy megegyezzen az életünk végének műveltségi szintjével. Több kiváló rabbi is írástudatlan élete első harmadában (Johanan ben Zakkai, vagy Eliezer ben Hyrcanus, de Rabbi Akibárói is azt olvassuk, hogy 50 éves koráig nem tudott írni), ez azonban nem zárja ki a bölcsesség és tekintély lehetőségét!137 Persze aminek a probléma kapcsán tétje van, az nem is annyira maga a műveletlenség, hanem az a feltevés, hogy a tanítványok nem voltak képesek irodalmi módon gondol130 131 132 133 134 135 136 137 Gerhardsson: Tradition and Transmission, 31, uő., Memory and Manuscript, 324, 326. - Ezzel a disszimilaritás kritériumának käsemanni modelljét helyezi hatályon kívülre, és előrevetíti a theisseni„disszimilaritás-szimilaritás" kritériumának kiegyensúlyozottabb elvét. Gerhardsson: Tradition and Transmission, 24, uő., Memory and Manuscript, 13. Gerhardsson: Tradition and Transmission, 25. ApCsel 4,13-ban ugyanez a tendencia látható Péter és János esetében. uo., 27. Az őskeresztyénség esetében is világosan kimutathatók ezek a párhuzamok Id. uő., Memory and Manuscript, 254kk. uo., 27. ui. Nincs világos kritériumrendszerünk annak eldöntésére, miért kell a spontán jellegű anyagnak elsőbbséget élveznie. Valószínűleg ez a Bultmann-iskola eszkatologikus irányultságának előfeltevéseivel függ össze. Gerhardsson, Tradition and Transmission, 29. uo., 28. uo., 26. 2016 -1 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 45
