Sárospataki Füzetek 20. (2016)

2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: Hálaadó úrvacsorái imádságok

Fekete Csaba

debreceni prédikátort, akiktől eltanulta a szertartást debreceni diákként. Hodászi Pap Lukács (cl555—1613), a későbbi nagyhírű püspök volt az egyik, ő 1595-től működött Debrecenben másodlelkészként. Másik tanítója az akkor már két éve első prédikátor Sárközi Tálas János (cl 560—1597). Külföldet járt, tanult teológus volt ő is, Wittenbergbe és Tübingenbe peregrinált. 1586-ban Fony, 1589-ben még Tállya prédikátora, aztán ugyanazon évben Egeré, borsodi esperesi is volt 1592/1593-ban. Ekkor hívták Debrecenbe, haláláig itt működött. Szőcs Anna volt a második felesége, Károlyi Gáspár özvegye.51 A két neves prédikátor liturgikus álláspontjára és gyakorlatára nincsenek adataink, nem maradt utánuk kéziratos segédlet vagy nyomtatott kiadvány. A debreceni András-templom graduáljait és egyéb segédleteit pedig tűzvészek emésztették meg, majd a labancok dúlásakor pusztultak el. Ezekből ismerhette meg és írhatta le a később szintén püspök, majd udvari prédikátor Milotai Nyilas István a szertartás szövegét.

Egészen más szemlélet jellemzi eme hálaadó imádság helyett közölt újabb imádságokat. Ettől nem jobbak, mint a régiek. Figyelemre méltó vonásuk a hajdani szertartás imádságainak, hogy az úrvacsora értelmét ugyanúgy ölelik fel, mint az úrvacsora értelmét és az úrvacsorázást taglaló magyarázatok.

Tartalmi részletek

Mellőzhetetlen az apró szertartási részletek fáradságos feltárása és filológiai pontosítása, habár ez nem jár látványos és tetszetős eredménnyel. Soha nem elég az az általános szokás, hogy a tanulmányok többére a szertartási rend pontokba foglalt sorolásával jellemeznek, részletes elemzés nélkül következtetnek. Jelzik például azt, hogy itt vagy amott elhangzik a szertartásban egy imádság, de nem mondják, nem keresik, hogy melyik, milyen és miért.

Megválaszolatlan és föl sem vetett teológiai kérdés, hogy miért elegendő a sze- reztetési igék idézése, mint az úrvacsorái jegyek consecratiója, például Milotai Nyilas Istvánnál, de másoknál is, ellenben az itt közreadott példák szerint miért vallják szükségesnek mások emellett a külön imádságokat, puritánjaink is, amelyeket az idézett 18. századi kézirat úgy nevez, hogy benedictio. Gyakorolták tehát ezt is századokig, nem tudjuk, milyen széles körben, sokszor leíratlanul. Hiányzik a pro et contra érvek megfogalmazása, valamint az eredet tisztázása.

Változatokban létezik a liturgia. Akkor sem lehetetlen ugyan egység, ha nincs egyformaság. Mégsem sok jóval kecsegtet, ha a Ravasz-féle rendtartás, együtt a százados szokás esetleges megtartásával, vagylagos helyet javasol. Eltérő gyakorlatra a Pataki Agenda és Kármán József is számított. Éspedig létező gyakorlatra. Ha azonban a helyi, sohasem szabályozott gyakorlat dönthet, vagy a papi diszponáltság, hogy meghagy vagy elhagy szertartási elemeket, vagy ezeket hol ide, hol amoda illesztheti a

51 Mára elavultak a korábbi közlemények adatai, mint például Zoványi Jenő: A Tiszántúli Református Egyházkerület története, I. Debrecen, Nagy Károly Grafikai Műintézete, 1939,187. Szabó András készülő könyvében találjuk az eddigieket javító összegzést, akinek megköszönöm az adatok megküldését.

62 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016-4