Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kustár György: "Szabadság az ortodoxiában" - A formatörténeti módszer kritikájának egyik elfelejtett klasszikusa: Birger Gerhardsson
Szabadság az ortodoxiában" mindig az írott szövegek másolását jelentette, és a rabbinikus források kifejezetten tiltják a memorizált szövegek fejből történő leírását. R. Meir efézusi iratpótlása, amikor emlékezetből írja le Eszter könyvének szövegét, említésre méltó, kényszer szülte kivétel, mivel az irat hiányzott a felolvasáshoz.53 Az írott Tóra megőrzésének másik fontos terepe az oktatás. Gerhardsson szerint az írott Tóra ismerete így alapvetően áthatja a Jézus korabeli zsidóságot, mivel az elemi írásbeliség és az alapszintű képzést szolgáló iskola (bet sefer - “IDD ÍVD) szinte minden településen jelen volt — bár azt is elismeri, hogy maga az oktatás viszonylag szűk körre korlátozódott (ld. a tudatlan am-haarec-ekröl szóló beszámolókat).54 Gerhardsson szerint éppen ezért az írástudás elterjedtségével foglalkozó vita részben irreleváns, mivel egyfelől a hagyomány továbbadásáért és tanításért felelős réteg a művelt és iskolázott személyek köréből kerül ki, tehát a tradíció mechanizmusa szempontjából elegendő erre a rétegre koncentrálni.55 Másfelől viszont az evangéliumok gazdag ószövetségi idézetanyaga arra utal, hogy az őskeresztyénség közösség tanításában és a különböző gyülekezeti összejöveteleken jelen vannak a szent iratok, és még ha az olvasás vagy felolvasás szintjén nem is, de idézetekként és a szóbeli reprezentáció szintjén bizonyosan. Vagyis az oktatási közeget leszámítva is sok helyütt lehetőség adódott az írott Tóra hallgatására és elsajátítására (zsinagóga, templomi ünnepek, házi összejövetelek). Maga az oktatás három közegben valósul meg, melyek nagyjából három szintet reprezentálnak.56 A □’HDD ÍTD-ben az írás és liturgikus szövegek tanulása mellett a Tóra szövegének elsajátítása (olvasás, helyes magánhangzósítás, hangsúlyozás, memorizálás) nyújtja a fő foglalatosságot.57 Ezen a szinten a tanulás kifejezetten mechanisztikus, és a zsinagógái liturgikus felolvasásra (Xlpö) való felkészítés az elsődleges célja. Az írásbeli hagyomány memorizálásának alapja az írott szöveg, mivel azt a rabbinikus szabály szerint nem lehetett szóbeli ismétlés révén elsajátítani. A „hagyományos” olvasat és a „helyes olvasás” megtanításához a rabbinak/írástudónak pontos irat kellett, hogy rendelkezésére álljon.58 Ezeket a tanítás kezdeti stádiumában általában válogatott „tanszövegeket”, majd később egész megtanulandó könyveket ő maga másolta és a normatív verzió alapján gondosan javította. Az írott Tóra átadásának folyamatát harmadrészt a zsinagógái felolvasás szolgálta. A kantillációval kísért felolvasás a szöveg konzerválását segítette elő. A Targum pedig indirekt módon megőrizte az eredeti szöveg tekintélyét, azzal, hogy jól elkülöníthető módon kommentárként (!£H7ft) volt jelen, nem pedig a felolvasott szöveg (Nlpö) pótlékaként. Ezt igazolja az a gyakorlat, hogy az értelmezés mellett mindvégig megmaradt az eredeti szöveg felolvasása is.59 53 uo.,46. 54 uo., 59, uő., Origins, 15. 55 Jézus pedig nem lett volna képes a tanításának olyan megfogalmazására, ami előttünk áll, ha maga nem lett volna ennek a körnek a tagja. vö. uő, The Secret of the Transmission, 13k. 56 Gerhardsson tisztában van a meghatározásuk nehézségeivel, Id. Gerhardsson: Memory and Manuscript, 85, 91. 57 uo., 61 58 uo., 65. 59 uo., 70,79. 2016 -1 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 35
