Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Debreceni Ember Pál kéziratos prédikációinak tanulságai
Csorba Dávid így például Diószegen (Nógrádi Mátyás püspök, illetve Diószegi Kis István esperes-püspök templomában). Egy távoli nagyvárosban is prédikált egy ízben, mégpedig Gyöngyösön (ahol Otrokocsi Fóris Ferenc, a rekatolizált egykori gályarab is lelkészkedett református korában 1681—1687 közt),21 ennek okát pedig a korabeli ünnepfelfogásban kereshetjük. A nagy vallási ünnepeket háromnapos ünnep rendben tartották, és szokás volt a karácsony, húsvét, pünkösd második és harmadik napját meghívott lelkésszel betölteni (ahogy ma az evangélizációs vagy bűnbánati alkalmakon gyakoroljuk). A lelkész debreceni periódusában látni egy ennél is különlegesebb helyzetet: 1704 karácsonyán, már debreceni lelkészként Ember Pál visszament a háborús helyzetben lévő, felégetett, elpusztított Szatmár városába, és karácsonyi vigasztaló prédikációt tartott régi híveinek a Szőlőhegyen. Németit a város döntése alapján maguk a helyiek égették fel taktikai okból, Szatmár városát a kurucok szállták meg, s ostromgyűrűbe fogták a várba szorult német katonaságot. A várostól keletre, a folyó túloldalán maga a vezérlő fejedelem állította fel a sátrát, s innen irányította a tiszai hadjáratot.22 A lakosság a Szőlőhegyre menekült ki, Ember Pál is itt szolgált annak idején a híveinek, s itt hangzott el a családi legenda által fenntartott temetési beszéde, amelyben megjövendölte a Rákóczi-szabadságharc bukását.23 (Ez a beszéde a csak halotti prédikációkat tartalmazó kötetében nem található meg, tehát az sem rögzítette az életmű összes ilyen műfajú szövegét, hanem csak a losonciakat.) Innen hívták el haza a debreceni cívisvárosba, szülőföldjére, s ide tért vissza 1704-1705 fordulóján lelki támaszt nyújtani. A városi elöljárók, Dobozi (II.) István, Komáromi Csipkés (II.) György intézték, hogy hazatérjen Debrecenbe szorongatott helyzetéből, sőt egyedül neki létrehoznak fizetéssel, szolgálati lakással egy önálló lelkészi státust.24 O maga biztonságban van, de a karácsonyt a menekülni nem akaró vagy nem tudó régi gyülekezet tagjaival ünnepli: megható jelenet. Ha az átlagos hétköznapi rend alkalmaira tekintünk rá, észrevehető, hogy a maihoz képest rettenetesen nagy volt egy kora újkori lelkész leterheltsége. Érdemes megvizsgálni ebből a szempontból a legteljesebbnek tűnő, adatgazdag éveket (1699- 1704). Ebből az időszakból maradt fenn Ember Pál tollából pontos lista a halotti prédikációkról, a bibliamagyarázatos és (külön) a vasárnapi alkalmakról. Az egyházi év liturgiái rendjét rögzítik ezek az adatok: látható, hogy az ünnepi beszédek „nem csúsztak el az idő árján”, és adventtői adventig fennmaradtak a jeles napok prédikációi. Megőrződtek ezentúl az ó- és újévi, illetve az úrvacsorás istentiszteletek szövegei, valamint a nevesebb közösségi alkalmak eseményei (a losonci két búcsúbeszéd, a szatmári beköszöntő, a diákköszöntő, a szatmári szőlőhegyi gyülekezetnek tartott karácsonyi beszéd). 21 ZovAnyi Jenő: Magyar Protestáns Egyháztörténeti Lexikon, kiad. Ladányi Sándor, Budapest, 1977, 446. 22 Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjárata, Századok, 85 (1951/1-2), 30-119. 23 Csorba Dávid, „A sovány lelket megszépíteni". Debreceni prédikátorok (1657-1711), Debrecen, Hernád, 2008 (Nemzet, Egyház, Művelődés, 5), 198. 24 Herpay Gábor: A debreceni ref. Ispotály története 1529-1929, Debrecen, 1929. 68 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016-3
