Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Réka: Szabó Miklós (1907-1982) kéziratos hagyatékának egyháztörténeti vonatkozásai
Nagy Réka utat, az ott szerzett tapasztalatokat élete végéhez közeledve írta meg. A traumatikus emlékek megszólaltatásának alkalmát az 1975-ös romániai felszabadulási emlékünnep jelentette. Hadifogsági életem ismertetése — harmincéves távlatból — 1945—1948 című versét az évfordulót ünneplő közönségének címezte. felszabadulás 30. ik évfordulójához — és annak ünneplőihez — mivel az én fogságba esésemnek is 30 éves évfordulója. Írtam: Szilágybagos, 1975 nagypénteken. Szabó Miklósi (SzM, Vadgyümölcsök II. 196.) A média által hírül adott ünnepség, a közelmúlt eseményének hivatalos reprezentációja arra késztette Szabó Miklóst, hogy emlékezzen, hogy megörökítse azokat a személyes tapasztalatokat, amelyek ehhez a történelmi időszakhoz kötődtek. „Felszabadulásunk harmincadik évét Ünnepli az ország, mutatja a tévé. Hetek óta ezt hirdeti a rádió, Es csak erről ír ma minden újságíró. Nekem is van egy harmincéves emlékem, Elhallgattam eddig, de most kizökkent belőlem. Hogy a hozsánnázó és ünneplő tömeg Fény mellett az árnyékot is láthassa meg. Most harminc éve, hogy én fogságba estem, A saját hazunkban, ott fent Szombathelyen [•••]” (SzM, Vadgyümölcsök II. 187.) Szabó Miklós 1945. május 17.-én érkezett meg a sztálingrádi munkatáborba mint magyar hadifogoly. Itt három évet töltött. Ezt az időszakot tizenhat vers dokumentálja kéziratos verseskötetében. Az alkotások egy része egyéni használatra, más részük közösségi alkalmakra született. A sztálingrádi munkatáborban írott versek sűrítve jelzik azokat az értékeket, amelyek hiányként jelentkeztek a fogságban, s amelyek a hazatérést követően meghatározták írással összefüggő tevékenységének körét. A család, a templom, a falu, a gazdálkodó életforma utáni egyre fokozódó honvágy érzésének lenyomatait jelentik a fogságban készült költemények. A Sztálingrádban eltöltött évek nélkül nem születtek volna meg a lokális történelmet megörökítő versek és helytörténeti munkák, nem alakult volna ki az az erős kötődés a tájhoz és annak múltjához, amelyről kéziratai tanúskodnak. Az orosz fogságból 1948. május 17.-én, születésnapján érkezett vissza szülőfalujába, ahol ismételten szembesülni kényszerült a megváltozott hatalmi viszonyokkal. A távolléte alatt elhanyagolt gazdaságát rendbe szedve nagy reményekkel látott a gazdálkodáshoz. Szabó Miklós hagyományos, önellátó gazdálkodást folytatott, ami nem jelentette az újításokkal, szakszerű ismeretekkel szembeni érzékenység hiányát, hiszen több alkalommal részt vett gazdasági tanfolyamokon, olvasta a falujában a századforduló környékén megalakult gazdakör könyvtárában fellelhető munkákat. Hagyományos 46 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016-3
