Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Enghy Sándor: Ézsaiás és Jeruzsálem. A JHWH tetteire adott válasz következményei és a testvéri viszony relativizálódása Jeruzsálem életében
Ézsaiás és Jeruzsálem Istent tartja szentnek, nem elszalad Tőle, hanem hozzá fut. Aki Öt tartja szentnek, az engedelmességben és alázattal kötődik hozzá. A kérdés nem az tehát Jeruzsálem számára, hogy JHWH képes-e számára menedéket nyújtani a szorongatott helyzetben, hanem hogy lesznek-e, akik szentnek tartják Őt. Ez pedig OSWALT56 szavaival élve azt jelenti: demonstrálni az Ö minde- nekfelett való nagyságát hatalomban, erőben, teljes valójában. Aki viszont nem Öt tartja szentnek, az úgy állítja be Öt, mint aki nem nyújt segítséget, sőt közömbös marad a problémák között, ezért egyszerűen jelentéktelen is. Jeruzsálem kiváltsága az volt, hogy JHWH jelenléte életében ennek pozitív lehetőségét hordozta számára, kimondatlanul is. Összefoglalás Az Ézsaiás 5. 7. 8. fejezeteinek kapcsolata több szempontból fontos. Központi szerepet játszik bennük Jeruzsálem (5,3; 7,1; 8,14), és amilyen fontos a 7. fejezetben Dávid háza (7,2. 13.), annyira meghatározó és paradigmatikus az ebb sehol máshol így elő nem forduló üzenete a két fejezetben: 7,14; 8,8.10. A szöveg ebben a keretben szólítja meg Izráel (5,7; 8,14) és Jákob házát (8,17). Jeruzsálem lakói és Júda férfiai ítélik meg a szőlő tanulságát (5,3). Nem véletlen koncentrál a történet Júda királyára, amikor Szíria és Izráel királya támad Jeruzsálemre (7,1), s ami majd történik, az Izráel két házának lesz megütközés köve és botrán- kozás sziklája, s Jeruzsálem lakóinak tőr és háló (8,14). Dávid házának mondják el Szíria Efraimmal való egyesülésének hírét (7,2), s Dávid háza bosszantja majd az Urat (7,13). Ebben az összefüggésben csoda, hogy JHWH nem hagyja magára népét, s ennek adja jelét a gyermek születésében, nevének jelentésével (7,14) még az ítéletben is, Jú- dában (8,8), ezért nem valósulhatnak meg jelenlétében a pusztító gonosz tervek sem népe ellen, mert az ellenség Vele találkozik. Neki van csak népe kiszolgáltatva, senki és semmi másnak (8,10). A seregek Ura szőlőjének története tulajdonképpen Izráel háza és Júda férfiainak története, mely az Úr tetteire adott válasz következményeit példázza (5,7). Hihetetlen, hogy JHWH-ban népe még ezek után is szentélyre lelhet. Lehet, hogy ítéletben, de akkor is, ott is csak Vele találkozik népe: Izráel két háza és Jeruzsálem lakói (8,14). Ezért van értelme prófétai lelkülettel annak a várakozásnak, mely tudja, hogy JHWH, ha rejtőzködve is, de jelen van a történelemben. Ez a várakozás JHWH tetteire mélypontokon át is elnyeri értelmét, mint Jákob életében, s háza számára (8,17) majd megváltásban teljesedik ki. m.186. „...to sanctify God is to demonstrate that he is 'high and lifted up'(6,1) in power and in character, as well as in his very essence. To fail to sanctify him is to make him appear helpless, indifferent, and unimportant..." - oswalt: The Book of Isaiah Chapters 1-39 i. m. 234. 2016-1 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 25