Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fodorné Nagy Sarolta: Megmarad a szeretet. Életképek az aradi vértanúkról és özvegyeikről
KÖZLEMÉNY Fodorné Nagy Sorolta MEGMARAD A SZERETET ÉLETKÉPEK AZ ARADI VÉTANÚKRÓL ÉS ÖZVEGYEIKRŐL Az életsorsok tanítanak. Kritikus helyzetekben eligazíthatják a tanácstalant, példájuk erőt nyújthat a helytállásban, mert személyiségükön keresztül Isten országa ragyog át. A magyar történelem sok drámai eseménye között ekként tekintünk az aradi vértanúkra és özvegyeikre. A tábornokok az igazságtalanságba haltak bele, asszonyaik a szeretetlenség mártírjaivá váltak. Helytállásuk arról tanúskodik, hogy van egy megmaradó ország, amelynek törvénye az igazságosság és a szeretet. Különös, hogy legtöbbjük a kivégzést megelőző években kötött házasságot. Mintha sorsukban a minősített gonoszság a minősített szeretettel ütközött volna meg. Hol vannak a kivégzők az utókor emlékezetében - és hogyan éltek tovább azok, akiknek élni rendeltetett? Alább ezt tekintjük át röviden, de méltó tisztelettel. DAMJANICH JÁNOS (SZ. 1804) - CSERNOVICS EMÍLIA (1819-1909) Damjanich „határőrvidéki szerb, de testestül lelkestül magyar.”1 A temesvári katona- iskolában végzett. A császári-királyi hadsereg századosa. A vidám természetű, nagyhangú Damjanichnak nem volt jó híre, kicsapongó és költekező életet élt, emiatt Emília édesanyja ellenezte a házasságot. Szerelmük sokáig reménytelennek tűnt, végül 1845-ben jegyezték el egymást. A katonaságtól várt házassági engedély késett, ezért az esküvővel még 2 évet kellett várniuk. Esküvőjük 1847. augusztus 30- án volt, Aradon. Emília, az aradi főszolgabíró lánya 28 éves volt, amikor férjhez ment. Csak 2 évig élhettek együtt boldog házasságban. Házasságkötésük után a katona férj Temesvárra kérte áthelyezését, a fiatal pár itt rendezke1 Hamvay Ödön: Damjanich János élete története és szemelvények nejéhez intézett leveliből. 2. kiad. Budapest, Rákosi Jenő Budapesti Hírlap Újságvállalata, 1904. 9. 2015-4 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 109
