Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Teológia és film
Teológiai és film 3.2. Találkozás az Igével Hasonlóan hangsúlyos szerepet játszik az esztétika Gerard Loughlin megközelítésében, aki amikor egyfajta „mozgóképi teológia” mellett érvel, azon nem a film cselekményének és jellemábrázolásának teológiai kritikáját érti, hanem a mozgóképi alkalmazásokra és a filmes nyelvre való odafigyelést állítja középpontba. Megközelítésével annak lehetőségét keresi, hogyan lehet teologizálni „a filmen keresztül, illetve a filmről való írás révén”.78 Loughlin lehetségesnek tartja, hogy a jézusi példázatok „utánzatai” jelenjenek meg egyes filmekben. Megközelítésében Karl BARTHra kivatkozik.79 Barth a világot az „összetett és viszonylagos szekularizmus világaként” jellemzi. Olyan világ ez, amely ismeri a keresztyénséget, nem tud nem tudni róla, ugyanakkor megtanulta, hogyan lehet vele tisztességesen együtt élni anélkül, hogy megengedné, hogy a keresztyénség áthatoljon mindazon, ami a szekularizált gondolatok és vágyak mögött rejtőzik - amire pedig a keresztyénség képes lehetne és képesnek is kell lennie, ha valóban hirdetni akarja a rábízott üzenetet.80 Loughlin ez alapján olyannak írja le ezt a világot, ahol az egyház Krisztusról szóló beszéde még visz- szhangzik, de már csak háttérzajként más evangéliumok, más megváltók hangja mellett.81 Barth számára ez a „keresztyén vagy keresztyéniesített kultúra” világa, melynek „istentelenségében” is megszólal Isten hívása. Barth ebben párhuzamot von Jézusnak az Isten országáról szóló példázatai és a világi szféra jelei és szavai/ igéi között. Jézus a hétköznapi életről szóló történetekben beszélt Istenről és az Isten országáról, mintha azok a „hétköznapi történések fotográfiái lennének.” A történetek azonban Jézus elbeszélésében átalakulnak: „a hétköznapi történések azzá válnak, amik nem voltak azelőtt, és amik nem lehetnének önmagukban és önmaguktól.” Amikor Jézus mondja el ezeket a „munkásokról, tulajdonosokról, királyokról, apákról és fiákról szóló” történeteket, azok egyszerre másról szólnak. Barth szerint Jézus példázatai annak a rendnek a prototípusai, amelyben „Isten Igéje mellett létezhetnek más igaz igék is, amelyeket Isten Igéje teremt és határoz meg, amelyek Isten Igéjével összhangban vannak, azt teljes mértékben kiszolgálják, és éppen ezért élvezik annak hatalmát és tekintélyét”.82 Szerinte fel lehet és fel kell készülnünk arra, hogy Isten országa példázataival a Szentírás és az egyház bizonyságtételén kívül is, azaz a szekuláris szférában is találkozhatunk.83 Barth több olyan jelet és jelenséget (természetben, embervoltban) is felsorol, amelyeket megdöbbentően gyakran extra muros ecclesiae találunk, olyan körökben, ahol ke78 Gerard Loughlin, Alien Sex: The Body and Desire in Cinema and Theology, Blackwell Publishing, 2004, xx. 79 i.m., xii-xiv. A hivatkozott barthi szöveg: Karl Barth, Church Dogmatics IV/3/1: The Doctrine of Reconciliation, Edinburgh: T&T Clark, (1961) 1976, §69. („The Glory of the Mediator") 2. („The Light of Life"). 80 i.m., 120. 81 Loughlin, Alien Sex, xiii. 82 Barth, Church Dogmatics IV/3/1,113. 83 i.m., 117. 2015-1 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 75
