Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Teológia és film
Teológiai és film 1.2 Krisztus-filmek A szakirodalom egységesen azokat a filmeket tartja Krisztus-filmeknek, amelyekben a szereplők, a cselekmény vagy egyéb részlet az evangéliumok Jézus-történetét juttatja eszünkbe, jóllehet nem azt meséli el. Az életrajzi feldolgozás, azaz a történelmi hűség helyett itt a krisztus mivolt, azaz Jézus messiási küldetésének megfogalmazása kerül középpontba történelmileg nem behatárolt kontextusban. Egyfajta kortárs kulturális inkarnáció-értelmezésekkel van tehát dolgunk. A Krisztus-filmekkel foglalkozó szakirodalmak különféle kritérium-rendszereket vonultatnak fel annak elősegítésére, hogy a néző könnyebben felismerhesse egy adott filmben az implicit vagy rejtett Krisztus-alakot, és megérthesse, mikor azonosítható egy szereplő Krisztussal, és egyáltalán mi a célja ennek az azonosításnak. Ezek a kritérium-listák már a felsorolások mértékében is szélsőségesen eltérőek: kettőtől huszonöt pontos szempontrendszerek széles skáláját találhatja meg az érdeklődő néző. Adele Reinhartz szerint például - hogy csupán az egyik végletet jelezzük - az azonosításhoz egy adott filmnek elegendő pusztán két kritériumnak egyidejűleg megfelelnie: (1) olyan cselekményszerkezettel kell rendelkeznie, melyben az egyik szereplő mások helyett szenved, valamint (2) meg kell jelennie benne egy Krisztusra utaló vizuális képnek, mint amilyen például a keresztre (feszületre), kereszthordozásra vagy vízen járásra emlékeztető testtartás vagy mozgás.* 16 * 18 Martién E. Brinkman négyes listája a következő kritériumokat tartalmazza: 1) fentről való elhívás; 2) a világunkétól radikálisan eltérő üzenet; 3) elköteleződés mások iránt a felülről való elhívás alapján; 4) életének beteljesedése a halálon túl 18 Adele Reinhartz, Jesus and Christ-Figures = The Routledge Companion to Religion and Film, ed. John Lyden, London-New York, Routledge, Taylor & Francis Group, 2009,420-439,431. A legki- merftőbb listát Kozlovicnál találjuk, ez a következő szempontokat tartalmazza: a Krisztus-alak 1) érzékelhető, látható és sokszínű karakter, még akkor is, ha fizikai értelemben nincs jelen a képernyőn; 2) a központi megváltó, megmentő, megoldást hozó főszereplője az elbeszélésnek; 3) kívülálló, idegen, felülről való; 4) külső beavatkozás révén kerül színre; 5) rendelkezik egy másik énnel vagy kettős identitással (pl. földi és mennyei); 6) hétköznapiassága ellenére különleges, ritka, szokatlan alak; 7) hűséges kör veszi körül; 8) harmincévesen kezdi meg küldetését; 9) valaki elárulja; 10) egy szexuálisan vonzó nő (vö. Mária-Magdolna) kerül a társaságába; 11) egy, a küldetését meghirdető, értelmező alak található mellette (vö. Keresztelő János); 12) kegyetlen halált hal, majd csodával határos módon feltámad; 13) halála dicsőséges győzelmet, azaz változást jelent; 14) áldozata jótékony tett, különösen a kitaszítottak, megvetettek számára; 15) sajátos helyzetéből, küldetéséből fakadóan választja az áldozatszerepet; 16) ártatlansága ellenére megvádolják; 17) felismerhető a keresztre feszített testtartásból; 18) mellette feltűnik a keresztalak; 19) csodákat tesz; 20) a világ szemében bolond, nevetséges; 21) önként vállalt szegénység jellemzi; 22) ruházata figyelemfelkeltő; 23) szeme gyakorta kékszínű; 24) a körülötte lévők részéről elhangzik az „Istenem!" vagy „Krisztusom!" vagy „Jézusom!" felkiáltás; 25) neve vagy monogramja emlékeztet Jézus Krisztus nevére. Anton Kari Kozlovic, How to Create a Flollywood Christ-Figure: Sacred Story Telling as Applied Theology, Australian eJournal of Theology 13 (2009/1), http://aejt.com.au/ _data/assets/pdf_file/0003/1 58538/ K ozlovik_Film.pdf (Megtekintés ideje: 2011.01.05.). 2015-1 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 61
