Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Teológia és film
Rácsok Gabriella lom áll rendelkezésre.14 Ami témánk szempontjából jelentősebb, hogy - amint azt a bibliai történeteknél megállapítottuk - a Jézus-filmek esetében sem szolgáltat a Szentírás teljes forgatókönyvi anyagot a Jézus életrajz megfilmesítéséhez. Maguk az evangéliumok is értelmezések és értelmezőek, a maguk implicit krisztológiá- jával, következésképpen minden Jézus-film egyben az értelmezések értelmezése is. A filmek Jézusa nem az egyház hitének kanonizált vagy dogmatizált Jézusa. Newbigin a nyugati kultúra irodalmi Jézus történeteire - melyek azzal a céllal születtek, hogy megkönnyítsék az evangélium megértését - és Jézus képi megformálásaira is igaznak tartja azt a megállapítást, hogy ezek az ábrázolások inkább önarcképek, mint Jézus-portrék: „...többet meg lehet tudni belőlük a szerzőről, mint Jézusról. [...] az egymást követő korszakok önarcképe ismerhető fel bennük...”. Ugyanez mondható el az éppen uralkodó művészeti vagy kulturális megjelenítési keretekről is.15 Jézus alakjának filmes megjelenítésével kapcsolatban William R. Telford is hasonlóképpen fogalmaz: „A mozivásznon ábrázolt Jézusra hatással volt az evangélisták hagyománya, a filmkészítők képzelete és a nézők társadalmi kontextusa... Jézus alakja a társadalmi változásokkal és áramlatokkal, azok szociális, politikai és vallási nézeteivel és értékeivel együtt változott a képernyőn.”16 Newbigin felteszi a kérdést: „mi köze van ennek az arcképcsarnoknak a valódi Jézushoz? Hogyan tud az evangélium mindahány különböző kulturális kontextusban »életre kelni« úgy, hogy közben mégis ugyanaz a hiteles, eredeti evangélium maradjon? Ez a kontextualizáció problémája.”17 A Jézus-ábrázolás egyik nehézsége Jézus kettős természetének ábrázolása - Kalcedon megfogalmazásában: „vere deus, vere homo”. Ez a krisztológiai szempont pedig már átvezet bennünket a filmes Krisztus-ábrázolások kérdéséhez. 14 A Jézus-filmek különböző szempontú (műfaji, rendező szándék, forrás, egyházi fogadtatás stb.) csoportosításáról és elemzéséről gazdag angol nyelvű szakirodalom áll rendelkezésre, pl. Tatum, Jesus at the Movies; Adele Reinhartz, Jesus of Hollywood, Oxford University Press, 2009; Kathleen E. Corley (Editor), Robert L. Webb (Author), Jesus and Mel Gibson's The Passion of the Christ: The Film, The Gospels and the Claims of History, Continuum, London-New York, 2004; Scandalizing Jesus?: Kazantzakis’s The Last Temptation of Christ Fifty Years On, ed. Middleton, Darren J. N„ New York - London, Continuum, 2005; Lloyd S. J. Baugh, Imaging the Divine: Jesus and Christ-Figures in film (Communication, Culture & Theology) 1997.; William R. Telford, Jesus Christ Movie Star: The Depiction of Jesus in the Cinema = Explorations in Theology and Film, eds. Clive Marsh, Gaye Ortiz, Oxford, Blackwell, Publishing (1997) 2006,115-139.; Walsh, 10. jegyzetben i.m. 15 Lesslie Newbigin, Evangélium a pluralista társadalomban (fordította Boros Attila), Budapest, Harmat, 2006,169-170. 16 Telford, 14. jegyzetben i.m. 138. Bach szerint is a Jézus-filmek mint bioepikák általában tükrözik a keletkezésük idején uralkodó társadalmi és politikai dinamizmusokat. Alice Bach, »Throw Them to the Lions, Sire«: Transforming Biblical Narratives into Hollywood Spectaculars" = Biblical Glamour and Hollywood Glitz, ed. Alice Bach, Semeia - An Experimental Journal For Biblical Criticism 74, Atlanta, GA, Scholars Press, 1996,1 -13, 2. 17 Newbigin, Evangélium..., 170. A kontextualizáció, azaz evangélium és kultúra problematikájával a dolgozat egy későbbi fejezete foglalkozik. 60 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015 -1
