Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium a rendszerváltás idején
A Sárospataki Református Kollégium a rendszerváltás idején tanári karral kellett megértetni az új helyzetet, és egy református, keresztyén elkötelezettségű „patak-imádó” igazgatótanáccsal kellett szót érteniük, amely tagjai többségének nemigen volt pedagógiai gyakorlata és fogalma egy középfokú iskolában folyó oktatásról. Az előbb említett levélből és a találkozóból is kicsengett az egymás iránti bizalmatlanság, amit az Igazgatótanács szeretett volna megszüntetni. Ennek érdekében kezdeményezték a találkozót. Nem felejtve el azt, hogy az elmúlt évtizedekben egészen más nevelési elvek alapján kellett dolgozniuk a pedagógusoknak. Ezért is ajánlották fel segítségüket az Igazgatótanács tagjai, „hogy ezzel a hittel és az ebből következő nevelési célokkal-módszerekkel megismerkedjenek. Előadások, beszélgetések, a Nagykönyvtár anyaga és dolgozói, vallástanárok, lelkipásztorok készek segíteni, hogy a Kollégium eredeti arculatát visszakapja és alkalmassá legyen arra a munkára, amire őseink alapították.”47 Ebből is lehet érzékelni, hogy Gimnázium egyházi kezelésbe vétele mennyire nem volt egyszerű. A Pataki modell, amit kvázi előírt a minisztérium, hogy a névtábla cserével mindenkit át kellett venni, látszólag nem okozott társadalmi feszültséget. Ez mindenki számára kényelmes volt. Hiszen nem kellett senkit elbocsátani vagy nézetei miatt pellengérre állítani. Az Igazgatótanács tagjainak nagy részében pedig inkább élt a nosztalgia, mint a pragmatikus előrehaladás. Ilyen súrlódást jelentett a tanári karral a hétvégi elfoglaltságok majdani bevezetése, amikor az 1990. május 5-ei ülésen ismét szóba került az ominózus áprilisi találkozó. A Pedagógiai Bizottság jelezte, hogy a találkozó óta is sok a bizonytalanság a tanárok között, nyugtalanság van a hétvégi (szombati) elfoglaltság miatt is. Szen- timrei Mihály így látta a kialakult helyzetet: ,A találkozás óta a Gyűjteményekben is találkozunk, odafigyelünk a tanárokra. Nem is az izgatja őket, hogy mennyi a fizetés és hogy szombaton is van különmunka. Különösen az egyházzal, az evangéliummal kapcsolatban vannak bizonytalanságaik. Itt az antropológiai koncepció a lényeges és ebben van az eltérés az egyházi és a materialista vagy humanista koncepció között: a megoldást nem az emberekben kell keresni, hanem Jézus Krisztusban. Ez érdekli a tanárokat,”48 4.3. Az anyagi források és gazdálkodási ügyek Már az 1988-as tapogatózó tárgyalások során is világossá lett a Gimnáziumot visszavenni akarók előtt, hogy az állam csak abban az esetben adja vissza, ha van rá kellő társadalmi támogatottság, illetve az egyháznak lesz megfelelő anyagi forrása az iskola fenntartásához.49 A párt és állami vezetőkkel különböző szinten lefolytatott konzultációk során mindkét feltétel biztosítására komoly érvként hatott a Sárospataki Kol47 Lásd a 38-as jegyzetet! 48 SRKLt. R.F.V. 2/2.199§/l. Igazgató Tanácsi dosszié, 1990. o5.05. 3. pont 49 1989-ben, az amerikai alapítvány az egyházkerület püspökének a háta mögött felkért arra, hogy készítsek egy felmérést arról, hogy a gimnázium visszavétele milyen anyagi finanszírozást igényel.„Adatok a Sárospataki Református Kollégium visszavételének költségvetés-tervezetéhez. Sárospatak, 1989.10. Kézirat. SRK Lt. R. F.V. 2/2., Igazgatótanácsi dosszié, 1989. 2015-4 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 151
