Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Áron: Nyelvében élő nemzet. Egy toposz szerepe az 1840-es évek erdélyi román politikai gondolkodásában

Nyelvében élő nemzet. Egy toposz szerepe az 1840-es évek erdélyi román politikai gondolkodásában

nyelve megtanulásában akadályoznak, azzal fékezik a kultúrában való előmenetelét is, ezzel emberi hivatásának beteljesülését.21

Barnufiu szerint a nyelv és a kultúra szoros kapcsolatban állnak a nemzeti karakterrel. Ahogy egy ember személyisége elvesztése után nem lenne többé ember, úgy egy nép is, mely elveszti nyelvét, elveszti karakterét és nemzetiségét is.22 A nemzeti nyelv megléte élet és halál kérdése egy nemzet számára. Saját nyelve nélkül egyetlen nép sem lehet egészséges, hanem csak „söpredék”. Bárnutiu lehetségesnek tarja a nyelvtől való erőszakos megfosztást is, melyet a „nemzetgyilkosság” jelzővel aposztrofál. Mit is jelent ez? A nyelv erőszakos elvételét a Prümi Regino23 apát krónikájában leírtakkal vonja párhuzamba, és a román nép nyelven keresztül történő feláldozását „barbár emberáldozatként” mutatja be, mely szemben áll az igazság törvényeivel, a morállal és az értelemmel. A 9. századi német krónikaíró a magyarok őseit úgy mutatta be, hogy azok emberi szívet ettek orvosság helyett. Ugyanez a nép, a magyar, az 1842-es nyelvtörvény-tervezettel most a románok feláldozását tervezi szívük, azaz nyelvük elfogyasztásával.24 A szerző a magyar jogkiterjesztő folyamat árát a románok számára anyanyelvűk feláldozásában látta. Hazafiúságukért, művelődésükért és boldogságukért anyanyelvűket — a fenti logika mentén népük szívét - kell adniuk, a barbárság pedig nem jelent mást értelmezésében, mint hogy egy nép nem ismeri el más népek jogait, és nem tartja tiszteletben őket.25 A románok asszimilálásának célja szerinte a származás, érdekek és kultúra szempontjából sok részre szabdalt Erdély és a Magyar Királyság megerősítése. Ennek alapelve a korban, hogy a külön-külön kicsi és gyenge országok számára az egyetlen lehetőséget az összeolvadás jelenti, és nem csak állami, hanem nemzetiségi szinten is. Ez a gondolat Bárnutiu szerint már eljutott a törvényhozásig, melynek kezében van Erdély minden népének boldogsága vagy boldogtalansága.26

Bárnupu tanulmánya a XIX. századra, mint fényes, jogokat elismerő és az emberiséget szerető korra tekint. Ennek a századnak az alapeszméivel áll szemben szerinte a magyarok azon törekvése, hogy a románokat nemzetileg alávessék. Cikkében felhívja a figyelmet, hogy nem a magyar nyelv oktatásával van problémája, hanem oktatási nyelvként való bevezetésével. Balázsfalván és Szebenben a román oktatási nyelv célja, hogy a falusi iskolákban és templomokban is románul folyjon az oktatás és a liturgia.

21 Bárnutiu, Simion: i.m., (1. rész), 286-287.

22 uo. 287.

23 Prümi Regino: (840k - 915) bencés apát, jogász, krónikaíró. 899-től a trieri St. Martin monostor apátja. Itt írta három nagy művét, köztük a Bárnutiu által hivatkozott Chronicont, mely Krisztus születésétől 906-ig mesélte el a világ történetét. A Chroniconban 889 évnél szájhagyományban fennmaradt adatokat közölt a honfoglaló magyarokról, akiket a szkítákkal azonosított, és őket „minden szörnyetegnél kegyetlenebb népként", nyers húst evő és vért ivó népként mutatta be. (Magyar Katolikus Lexikon, 1 7. kötet, Pob-Sep, Budapest, Szent István Társulat, 2006, 306-307.)

24 Bárnutiu, Simion: i.m., (1. rész), 285-286.

25 Bárnutiu, Simion: i.m., (1. rész), 287.

26 uo. 285.

2015-4 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 99