Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Áron: Nyelvében élő nemzet. Egy toposz szerepe az 1840-es évek erdélyi román politikai gondolkodásában
Kovács Áron Ennek ellehetetlenülése az otthoni nyelvhasználatot is befolyásolná, mely hosszabb távon elnemzetietlenedéssel járna.27 Bárnufiu minden nép természetes célját a boldogság elérésében látta, melyhez az út a kultúrán keresztül vezet. Ez a kultúra nemzeti: a magyarok a magyar, a románok a román, a szászok pedig a német úton haladnak. Minden ilyen út igazságos és egyenjogú, ezért nem lehet egyetlen nyelvtől függővé tenni Erdély boldogságát sem. A népek között kölcsönös tiszteletnek és a jogok kölcsönös elismerésének kell uralkodnia. Ezért is tartja egoizmusnak a magyarok asszimilációs törekvéseit, olyannak, mint az oszmán hódítás, mely számára nem más, mint népek jogainak semmibevétele.28 Összefoglalva tehát Bárnudu nézőpontja szerint az emberré válás kulcsa a nyelv. Ennek veszélyeztetése a művelődést, közvetve a nemzetiséget és magát az emberi létet is veszélyezteti. A nyelv és nemzetiség jogai nem elidegeníthetőek, ezért minden erre irányuló törekvés is szégyenletes. Semmiféle jogkiterjesztést nem tart elfogadhatónak, mely veszélyezteti a nyelvet. Mivel az államnak is érdeke, hogy könnyítsen polgárai helyzetén, ezt nem lehet más feltételekhez hozzárendelni.29 Bari fiú — a nemzetet, mint nyelvében élő individuumot kezelő - gondolataihoz nagyon hasonló elvek mellett Bárnutiunál megjelenik egy hangsúlyos jogi szemlélet is, mely a morált, mint a törvények legmagasabb szintjét összekapcsolja a nemzet létével és a nyelvvel. Mint azt a fentiekben láttuk, mindkét gondolkodó a nemzetet a nyelvvel kapcsolta össze: a nyelven és az azon terjesztett kultúrán keresztül lehet eljutni az „igazi boldogságoz”, hiánya pedig „barbárságba”, „korcs”, „degenerált” állapotba veti vissza a népeket. Ebből az 1840-es évek erdélyi román szerzői azt a következtetést vonták le, hogy nemzetiségük a nyelv és irodalom fejlesztésén keresztül megerősíthető. Erre tett gyenge célzást G. Barinu már 1838-ban, és ennek jellemző programját hozza loan Rusu A föld képe (Icoana pamentului) című könyvének bevezetőjében az 1842-es erdélyi diétára beterjesztett nyelvtörvény-tervezet apropóján. A nyelv nála is - hasonlóan ahhoz, ahogy a fentiekben már Barifiu és Bárnutiu esetében is megmutattuk — a nemzet életét jelenti, elvesztése halálához vezetne: „A halál nagy dolog minden ember életében, és annál nagyobb kell legyen egy nép számára. Az ember — keresztényként beszélve — akkor hal meg, ha elválik a lélek a testtől, a nép, amikor elfelejti nyelvét, vagy amikor a szablyák élével levágják”— írta könyve előszavában.30 Rusunál kortársaihoz képest nagyobb hangsúlyt kapott a nyelv és kultúra szétválaszthatósága. Ennek kivitelezhetetlenségét bizonyítandó megvizsgálta a román kultúra magyar nyelven való megalapozásának lehetőségét is, és tartotta megvalósíthatónak. A magasabb iskolákat magyar vagy más nyelven végzőket már nem tudja a románok közé számítani, mivel azok már elidegenedtek a románoktól, és már arra is 27 Bárnufiu, Simion: i.m., (2. rész), 295-296. 28 uo. 295. 29 Bárnufiu, Simion: i.m., (1. rész), 287-288; Bärnufiu, Simion: i.m., (2. rész), 297. 30 Rus, loan: Icoana pamentului sau carte de geografie, 1. kötet, Blaj, Tipografica Seminarului, 1842, IV, Vili. 100 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015 - 4
