Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kádár Ferenc: „Hittem, azért szóltam…” A prófétai igehirdetés modellje Ravasz László Homiletika könyvében
Kádár Ferenc Mondhatjuk így is: az igét erővel kell hirdetni, de nem erőszakosan. Az örök igében a mennyei Atya szól gyermekeihez, de ő sosem kiskorúsít, hanem éppen ellenkezőleg, a döntés és cselekvés szabadságával ruház fel. Ha a későbbi korok, vagy akár a saját korunk homiletikai kérdésfelvetéseit nézzük, azt látjuk, hogy nem léptünk túl ezeken az alapproblémákon, gondoljunk csak az ún. politikai igehirdetés vagy a lelkigondozói igehirdetés kérdésére23. Ravasz Ho- miletikdja nemcsak a kérdésfelvetésben, hanem a válaszadásban is segítségünkre lehet gondolati frissességével, tiszta, igei látásával és gondolatébresztő megfogalmazásaival. S van még valami, ami hitelesíti mindazt, amit e korszakos könyvben olvashatunk. Ez pedig Ravasz László életműve, későbbi előadásai, tanulmányai, amelyekben vissza-visszatér a prófétai igehirdetésről vallott igazságához. Egy 1938-ban tartott előadásában24 szép példáját látjuk annak, hogy hogyan köszönnek vissza évtizedek múlva az elvi homiletika eredményei, megfogalmazásai Ravasznál. Egy rövid idézet a Szónoklás és igehirdetés című előadásából: „Mi Isten közvetlen megbízásából az O üzenetét hirdetjük azoknak, akiket az O Lelke ösz- szegyűjtött és elkészített. Az egyházi beszédnek éppúgy megvan a maga akusztikai, logikai, lélektani és értékelméleti teste, mint minden beszédnek, csak az Ige méltóságából következik az akusztikai test liturgiás szentsége, a logikai testnek profetikus dinamikája, a lélektani testnek az építés szempontjából való megítélése.” Egy másik példa 1940-ből a Gyakorlati bibliamagyarázat című tanulmányából való25. Amit itt a prédikátorságról mond, teljes összhangban van azzal, amit 1915- ben a prófétaságról vallott: „A bizonyságtevő nem erőszakos, nem parancsol, a rábeszélést megveti, nem koldul és nem alkuszik: kijelent és megáll. A prédikátorság halálos hivatal; nem ád méltóságot, nem nyújt gazdagságot, felemészti az egész életet és sokszor megkívánja a vér piros pecsétjét is. Az Újtestamentum ugyanazon szóval fejezi ki a vértanúságot és a bizonyságtételt, mert gyökerében a kettő egy: csak az az igazi bizonyságtétel, amire rámegy az élet. A lelkipásztor utolsó bizonyságtétele: a halála.” De a tanulmányokon és előadásokon túl Ravasz egész igehirdetői öröksége a legfőbb hitelesítője mindannak, amit a Homiletikájában leírt. Ha a prófétai igehirdetésre ma példát keresünk, akkor fel kell lapoznunk Ravasz igehirdetéseit, ahogyan egy tanulmányában Boross Géza is tette.26 Megtaláljuk ebben az örökségben az élő, 23 Fekete Károly: A homiletika fő kérdései ma, Theologiai Szemle, 2004/2 (Új folyam XLVII), 72-80. 24 Ravasz László: Szónoklás és igehirdetés, in: Legyen világosság, Harmadik kötet, Budapest, Franklin Társulat, 1938, 158-159. 25 Ravasz László: Gyakorlati bibliamagyarázat, in: Vasady Béla, szerk.: Károlyi emlékkönyv, Budapest, Coetus Theologorum, 1940. 252. 26 Boross Géza: Prófétai igehirdetés ma, Református Egyház, Ll. évf, 6. szám, 1999. június, 129- 132.; a témával kapcsolatos további irodalomból: Bartha Zsolt: Ravasz László igehirdetéseinek prófétikus vonásai, Református Egyház, XLIX. évf. 7-8 szám, 1997. július-augusztus, 165-166; Kadar Péter: „Nemzedékem prédikátora" - Ravasz László igehirdetéseinek szociális üzenete, Confessio, 2000/4, 85-102. 76 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-4
