Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kádár Ferenc: „Hittem, azért szóltam…” A prófétai igehirdetés modellje Ravasz László Homiletika könyvében

gokká.”15 És az is jellemző a prófétaságra, hogy nem elvont, nem elméleti, hanem na­gyon is a valósághoz kötött, „mindenestül az életre szól.”16 A teljes átélés és odaadás, a teljes jelenlét Isten és az adott kor világában, ez jellemzi tehát a prófétát s egyáltalán a prófétaságot. Ezért kell mintává válnia a keresztyén igehirdetés számára. A következő pontban az átadandó tartalom, ismeret17 szempontjából állítja mo­dellként elénk a könyv a prófétaságot. Ravasz az érthetőséget teszi itt a középpontba. Ezt írja: „nemcsak azt jelenti a prófétaság, hogy világosan szóljon az igehirdető, ha­nem azt is, hogy úgy szóljon, hogy megértsék. A próféták tragikuma sohasem az volt, hogy nem értették meg az emberek - ez csak a professzorok tragikuma —, hanem az, hogy nem akarták megérteni. Amit a próféták mondottak koruknak, az nagyon egy­szerű, világos, de nagyon kemény beszéd volt. Megértette azt mindenki, s éppen azért omlott ki annyi prófétavér, mert nagyon is megértették.”18 Ilyen szempontból Ravasz „az emberiség legnagyobb katekhétáinak” nevezi a prófétákat, mert új ismereteket közöltek, vagy a régieket új megvilágításba állították.19 Harmadsorban a gyülekezet szempontjából is megindokolja Ravasz, hogy miért lehet a prófétai prédikálás a keresztyén igehirdetés modelljévé. Használja a schleier- macheri kategóriákat, amikor „eszményi” és „tapasztalati” gyülekezetről beszél, és amikor az istentisztelet „ható” és „kifejező” jellegéről szól,20 ugyanakkor sajátos ered­ményre jut. Szerinte: „az egyházi beszéd, mint prófétaság, az eszményi gyülekezetét munkálja ugyan, de mindig a tapasztalati gyülekezeten keresztül.”21 Az igehirdetés­nek az akaratra kell irányulnia, ebből következik, hogy „a beszéd lélekvezetés”. „A lelket csak vezeti, de nem kényszeríti. A próféta szabadságra számít, és imperatívusai csupán erkölcsi kötelezés és nem fenyegető parancs. Onelhatározásra akar bírni, mert meg akarja menteni a cselekedet erkölcsi becsét. Ezt pedig csak akkor érheti el, ha az egyesek szívéhez tud férkőzni.”22 Az ige hirdetőjének Isten színe előtt állva, mondandóját az ige mérlegére he­lyezve kell szolgálatát végeznie, nem azok ellen, hanem éppen azokért, akiknek szól. 15 uo.261. 16 uo.261. 17 RAVASz„vallásos ismeretről"beszél, uo. 262. 18 uo. 262. 19 uo. 262. 20 Schleiermacher, Friedrich: Die praktische Theologie nach den Grundsätzen der evangelischen Kir­che, (Hrsg.) Von J.Frerichs, Berlin, 1850., 70k. - Schleiermacher szerint a protestáns orthodoxia tan-istentisztelete és a racionalizmus moralizáló és hasznos ismereteket közlő istentisztelete „ható" (wirksam) cselekmény. E felfogás szerint az istentisztelet pedagógiai és térítői munka, az empirikus gyülekezet hitének és ismeretének hiányait pótolja. Schleiermacher szerint vi­szont az istentiszteletet inkább „kiábrázoló'' (darstellend) cselekménynek kell felfogni, amely nem a pedagógus, hanem a művész munkájához hasonlít. E felfogás szerint az istentisztelet ünnep, hiszen az ideális gyülekezet hittartalmának kifejezése történik benne. Schleiermacher elmélete komoly hatást gyakorolt a modern (liberális) teológiára, és a XIX-XX. századi egyházi közgondolkodásra. 21 Ravasz László: A gyülekezeti igehirdetés elmélete (Homiletika), II. rész, 263. „Hittem, azért szóltam..." -A prófétai igehirdetés modellje Ravasz László Homíletika könyvében 2015-4 Sárospataki Füzetek 19. Évfolyam 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom