Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kádár Ferenc: „Hittem, azért szóltam…” A prófétai igehirdetés modellje Ravasz László Homiletika könyvében
Kádár Ferenc E hatások élénken éltek Ravaszban a Homiletika megírásakor is. Ilyen lelkesen és letisztultán foglalja össze a prófétai igehirdetés ismérveit: „a belső ihletés hatalma alatt, az igazság kényszerűségével, legszentebb élettapasztalásként”* 8 szól és hat ez a prédikálás. Más szavakkal: az igehirdetőnek „össze kell forrnia a hirdette igazsággal”9. A folytatásban pedig leszögezi, hogy Jézus igehirdetése a legnemesebb értelemben prófétai volt, de ő abban több a prófétáknál, hogy nála nem időleges a kijelentés, hanem ő „az igét mint önmagát prédikálja”10. A prófétai igehirdetés az apostolok szolgálatában is folytatódik, hiszen Pál a legnagyobb lelki ajándéknak a prófétálást tartja. Ravasz szerint „apostol és próféta közt nincs lényeges különbség, csak történeti: apostolok azok a próféták, akik közvetlenül Jézustól nyerték elhivatásukat”11. Ebből arra a következtetésre lehet eljutni, hogy a prófétálás bibliai paradigmájának lényegét nemcsak az „így szól az Úr!” — kijelentésben lehet összefoglalni, hanem Pál apostol igehirdetői hitvallásával is: „Hittem, azért szóltam;...” (2Kor 4,13; vö: Zsolt 116,10). Azt jelenti ez, hogy Isten egyetemes és örökkévaló igazsága nem választható el az ige szólójának életétől, hanem azzal szerves egységet alkot. Aki prófétai szolgálatot végez, annak a bizonyságtételét a kijelentett ige mellett a saját hite is hitelesíti. A prófétai igehirdetés nem marad bibliai paradigma, hanem a keresztyén igehirdetés normájává és modelljévé válik Ravasz homiletikai rendszerében. Ezért tér vissza erre a témára az elvi homiletikában, a II. részben12. Itt az igehirdetés alapelveiről ír, arról, hogy a prédikáció kultuszcselekmény, az istentisztelet megkerülhetetlen tényezője, ugyanakkor szónoki alkotás, tehát esztétikai és etikai mércével is mérendő, célja pedig az épülés. E gondolatok csúcsán szól az igehirdetésről mint prófétaságról. Kijelenti, hogy „a prédikáció alapjellemvonása a prófétaság”13. Vitatja A. Vinet és A. Bassermann nézetét, akik szerint az alapvető jellemző a tanítás vagy a misztikus élmény lenne. Miért válik a prófétaság az igehirdetés modelljévé? Ravasz három szempontból indokol, először a prófétai személyiség, majd a tartalom, az ismeretközlés, végül pedig a befogadók, a gyülekezet szempontjából. Mi jellemzi a prófétát, a prófétaságot? Először is személyes, élő kapcsolat, „benső életközösség”14 a kijelentést adó Istennel. Azután a látás. Közismert tény, hogy az Ószövetségben a próféta neve „néző”, „látó”. Ravasz így fogalmaz: a próféta „nem vitatkozik, nem cáfol, nem magyaráz, nem tanít, nem fejteget: egyszerűen rámutat a dolgokra; revelál, mert látásában a dolgok igazságokká lesznek, és az igazságok dol1992, 97. 8 Ravasz László: A gyülekezeti igehirdetés elmélete (Homiletika), I. rész, 19. 9 uo. 10 uo. 20. 11 uo. 22. 12 Ravasz László: A gyülekezeti igehirdetés elmélete (Homiletika), II. rész, 240kk.; és 259-263. 13 uo. 260. 14 uo. 260. 74 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-4
