Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fodor Ferenc: A prófétai lelkülét mint a lelkészi identitás meghatározója
Fodor Ferenc az elkövetkezendő dolgok ismerőjeként jelenik meg. A látóknál a vízió, a próféták esetében a beszéd kap nagyobb hangsúlyt. Van olyan magyarázási kísérlet, hogy az egyiket vizionálásként, a másikat az áldozatra való tekintés szavaként kell értelmezni. Ennek a tételnek a helyessége azonban nem bizonyított. Megtaláljuk a prófétaság kifejezéstárában az D’nbx'tthx változatot is, ami tartalmát tekintve ekvivalens a N’33- val. A X’3: képzését tekintve a tm és X’ta ősi tisztséget jelölő szavak mellé állítható. A X'z: alapjelenésének kutatása kapcsán döntő jelentőségű kérdés, hogy a qatíl formát aktív vagy passzív alaknak fogjuk-e fel. Korábban aktív formaként értelmezték, tehát úgy, mint aki „meghirdet” valamit. Nomen agentisként, azaz olyan igéből képzett főnévnek fogták fel, amely a cselekvés végrehajtóját jelöli. Most inkább a passzív forma elfogadottabb, és olyan „elhívott”személyt értünk alatta (nomen rei acts), aki mondandóját megbízottként adja tovább. A X':] elnevezés tehát a megszólítottságra, az elhívottságra utal. O maga azért lehet megszólító, mert Isten által megszólított volt. Az elnevezés mögött a cselekvő Isten van. A X'z; az Isten által elhívott közvetítőt jelenti.16 A prófétai elhívatás személyességének ténye akkor is igaz, ha tudunk arról, hogy léteztek prófétai iskolák (2Kir 4; 6). A X':: görög megfelelője a upoijíiÍTriC, melynek értelmezése szintén problematikus. Mit akar kifejezni? Valamit, amit a tisztség hordozója „előhoz” vagy „előre” kijelent? Ha az első jelentést vesszük alapul, akkor a próféta az Örökkévaló ajka (2Móz 7,1). Ha a második megközelítést fogadjuk el, akkor olyan valakire kell gondolnunk, aki tudtul adja a jövendőt.17 A második lehetőséget látszik igazolni a npó(J)r|pi („megjövendöl,” „előre megmond”). A szó előfordulási története azt mutatja, hogy a görög szövegekben késői előfordulású. Vriezen úgy fogalmaz, hogy a próféta az Ószövetség tipikus és leginkább központi alakja. Ellentétben az ókori keleti kultúrvallásokkal (Babilon, Egyiptom), Izraelben a próféta fontos szerepet játszott.18 Amit prófétaság alatt értünk, bizonyára nem egyik vagy másik jelentés fedi le, hanem mindkettő sajátos keveréke. Egyszerre igaz, ami Lukács irataiban három ízben is előfordul, hogy egyfelől: „De Isten így teljesítette be azt, amit minden prófétája által előre megmondott” (ApCsel 3,18), másfelől abban sem kell kételkednünk, hogy „...Isten öröktől fogva szólt előre minden prófétája szája által” (ApCsel 3,21; vö. Lk 1,70). De a prófétaság jelölésére említett elnevezések a lelkészi identitás tartalmára is szépen rávilágítanak. Mind a nxi, mind pedig a ntn azt mutatja, hogy Isten prófétai 16 Ld. Botterweck, G. Johannes & Ringgren, Helmer & Fabry, Heinz-Josef: Theologisches Wörterbuch zum Alten Testament, Band V, Verlag W. Kohlhammer Stuttgart, Berlin, Köln, Mainz, 1986.143. kk.; Rendtorff, Rolf szócikke a Trpo<j)f|rr|c;-ről, in (begr.) Kittel, Gerhard, (hrsg.) Friedrich, Gerhard: Theologisches Wörterbuch zum Neuen Testament, Band VI., Stuttgart, W. Kohlammer GmbH, 1969. 796. kk. 17 Krämer, Helmut szócikke a iTpot|)f|rr|í;-ről, in (begr.) Kittel, Gerhard, (hrsg.) Friedrich, Gerhard: Theologisches Wörterbuch zum Neuen Testament, Band VI., Stuttgart, W. Kohlammer GmbH, 1969., 783. 18 Vriezen, Th. C.: Theologie des Alten Testament in Grundzügen, Verlag H. Veenman & Zonen Wageningen - Holland, Neukirchen, Kreis Moers, Verlag der Buchhandlung des Erziehungsvereins, é. n. 220. 32 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-4
