Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fodor Ferenc: A prófétai lelkülét mint a lelkészi identitás meghatározója
A prófétai lelkűiét mint a lelkészi identitás meghatározója megtapasztalásában a „látásnak”nagy szerepe volt. Mélyebb összefüggések érzékelését jelenti ez az ősi elnevezés. „Látás (jitn) nélkül elvadul a nép” — mondja Salamon (Péld 29,18). A próféta feladata, amikor az Örökkévaló üzenetét elmondja, elsősorban nem a jövendő felvázolása. Köznapi gondolkodásunkban ezzel kapcsolatban alapvető félreértés van, ami valószínűleg abban gyökerezik, hogy nem teszünk különbséget a prófétai igehirdetés és az apokaliptikus igehirdetés között. A próféciának a múlttal, jelennel és jövendővel van dolga, az apokaliptikának többnyire a jövendővel. A prófécia meghirdet egy eseményt, ami majdan bekövetkezik (pl. egy város elestét vagy egy király halálát). Ehhez hozzátartozik a jelen, amiben a prófétai szó elhangzik, de a következő pillanat vagy időszak is ugyanígy, amikor a prófécia beteljesedik. Ezzel szemben az apokaliptika nem hirdet meg eseményt, hanem képet fest a jövendőről. A prófécia a választott nép történelmének síkján mozog, más népekkel csak Izraellel összefüggésben beszél. Az apokaliptika érdeklődése pedig az egész embervilágra terjed, sokszor pedig még ezen is túl: kozmikus méretűvé szélesedik. A prófécia nem azonos a futurológiával. A prófétát nem az érdekli, hogy mi lesz, hanem azt fogalmazza meg, hogy most mit kell tenni. A próféta számára a jövendő a mában rejlik, ezért az igehirdetésének központi üzenete a jelenben meghozandó döntések segítése. Nem az általánosságok szintjén mozog, hanem konkrétan megfogalmazza, hogy mit kell tenni. Programot ad és irányt mutat. A prófétikus igehirdetés mindezeket az ismérveket magában hordozza, mind Isten ószövetségi népe életében, mind az egyház életében ma is.19 20 történelem, mint történés kvalifikált, elbeszélésként pedig interpretált történelem, vagy másként szólva a történés „szent” történés, az elbeszélés pedig „prófétai” elbeszélés™ - mondja Miskotte, s ezzel a tétellel megvilágítja, amit az Ószövetség mond nekünk Isten és ember történése összefüggéseiről. Arról, hogy Isten az Ószövetségben feltárja nekünk mindazt, hogy miként, milyen összefüggésben látja az ember történelmét az ő isteni mivoltával. Ugyanitt van der Leeuw-x. idézve így fogalmaz: „...a Biblia közvetlenül megmutatja Isten irántunk való munkáját: őt, aki a helyünkre lép. Felénk jön és mellénk áll. Elmeséli nekünk a történetét úgy, mint a mi történetünket. ’21 Az alábbiakban felsoroljuk, kik azok, akik által az Ószövetségben ez az „elmesélés” történik. b.a) Extatikus csoportok Az Ószövetség történeti könyveiben gyakorta találkozunk extatikus prófétai csoportokkal, akiket D’X'ai-ként említenek a szövegek (lSám 10 és 19). Ezek az extatikus csoportok a király szolgálatában álltak, tanácsadói voltak, akik különösképpen há19 Részletesebben Id. Westermann, Claus: Theologie des Alten Testaments in Grundzügen, Grundrisse zum Alten Testament, ATD Ergänzungsreihe 6, Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht, 1978. 130. kk. 20 Miskotte, Kornelis Heiko: Wenn die Götter schweigen, Vom Sinn des Alten Testaments, München, Chr. Kaiser Verlag, 1964. 305. 2015-4 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 33
