Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fodor Ferenc: A prófétai lelkülét mint a lelkészi identitás meghatározója
Fodor Ferenc Isten népére. Bálámot, a mezopotámiai prófétát azért hívták Izraelbe, hogy mondjon pénzért átkot Isten népére (4Móz 22-24). Nagy kísértés, ha anyagi befolyásnak, politikai elvárásnak van kitéve az igehirdetés. Az Izraelen kívül is létezett, s az Ószövetségben is előforduló prófétai jelenségként említhető Illés is, akinek a Kármel hegyén Baál próféták seregével volt dolga (1 Kir 18). Az, hogy az ősi arab látó kabinként említődig mutatja, hogy a látó és a papság tevékenységét kifejező pn főnév gyöke nincs messze egymástól. Még Jeremiás korában is gazdag palettája volt ismeretes azoknak, akik valamiképp a prófétai körökhöz tartoztak: „Ne hallgassatok azért prófétáitokra (o’K’33), a jósokra (o’nop) és az álomlátókra (n’mbn), a varázslókra (d'3:b) és az igézőkre (o’Bíte)... ”(27,9). Közülük az első hamis prófétákat jelölhet, a többiek tevékenysége, illetve a tevékenységéhez fűződő gyakorlat nem átlátható. Hagyományosan úgy vélekedünk, hogy az ószövetségi próféták az idegen hatásokkal szemben a tiszta JHVH vallás védelmezői voltak. Ez részben igaz is, de mégsem ilyen egyszerű kimondani a tételt. A Kr. e. VIII. században Izrael vallását valóban veszélyeztette a kánaáni vallás, ami számos területen kimutatható. A kánaáni környezettel való együttélés következtében azonban számos vallási elképzelés és gyakorlat spontán módon átvevődön, és már senki nem gondolt rá, hogy Izrael vallási képzeteinek számos, eredetét tekintve épp a kánaáni kultúrából eredő jelenség volt jelen, melyek létjogosultságát már senki nem kérdőjelezte meg. így lettek elkötelezett hirdetői pl. a kánaáni eredetre visszavezethető messiás-váradalmaknak. Hasonlóképp tudható, bizonyos a próféták által is bevettnek számító, beszédeikben is használt irodalmi formákról, hogy kánaáni eredetre nyúlnak vissza. Az ószövetségi próféták használták a Máriban extatikus prófétáktól (mahhű) ismert küldönc formulát {„így szól... ’). Az isteni hírnökökről szóló leírások nem csupán ószövetségi paralleleknek tekinthetők, hanem az ószövetségi prófécia előtörténetének is. Fontos, hogy az ókori Kelet politeista vallásaiban az isteni hírnök gyakran maga is isten volt. Egyik isten elküldte üzenetével a másikat egy harmadik istenhez. Mennyei lényekről az Ószövetség is tud, akik JHVH-t körülveszik. Van azonban példa arra is, hogy JHVH mennyei udvartartásában követek vannak. Az Izrael vallástörténeti környezetéből származó angyalképzet, a mrr "Kbn tartozik ide. Az Úr az Ezs 6,8 versében sem embert küld, a kérdés - i:b-|b’ ’ni nboK '"tss — az őt körülvevő mennyei lényeknek szólt, de a próféta válaszolt rá. Később alakult ki az a képzet, hogy ember ad át üzenetet Istentől (Mai 3,1). Az ún. hírnök-formulák az írás felfedezése előtt alakultak ki, s formai elemeiben az Ószövetség is őrzi ennek az időszaknak az emlékét. Az 1 Móz 32,4-6 verseit emeljük ki most ebből az igen gazdag tárházból: 30 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015 - 4
