Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fodor Ferenc: A prófétai lelkülét mint a lelkészi identitás meghatározója

Fodor Ferenc Emeljük ki most ebből a háromból azt, amelyikre az előadás címe mutat: a prófé­tai tisztet. Miben határozható meg a prófétai tiszt? Erről a Második Helvét Hitvallás így tanít: „ Tehát valamint Isten a régi népnek pátriárkákat adott Mózessel és a prófé­tákkal együtt: azonképpen az újszövetségbeli néphez elküldötte az O egyszülött Fiát az apostolokkal és az egyházi tanítókkal egyetemben. ’* 5 Az „egyházi tanítók” megjegyzés a prófétai tisztre utal. E bevezető után lássuk, milyen összefüggései vannak a prófétai lelkületnek és a lelkipásztori identitásnak! Hogyan válik valaki prófétává? A FOGALOM TISZTÁZÁSA a) Rövid vallástörténeti kontextus Zimmerli úgy fogalmaz, hogy az izraeli prófécia nem előkészítés nélkül hullott alá az égből. Abból az alapból nőtt ki, amiben vallástörténeti párhuzamokat találunk, és ami némely megjelenési formájában, Izraelben a nagy próféciák korán kívül is felismerhető.6 Olyan emberek voltak ők, akik az istenséggel való kapcsolatukban an­nak módjára és formájára tekintettel a mindennapi emberekétől eltérő, sajátos helyet foglaltak el, amire az istenség által munkált hasonlíthatatlan személyesség és közvet­lenség volt jellemző. Bármilyen természetességgel is használjuk a „próféta” szót, mégis érzékeljük, hogy nehezen körülírható tevékenység, amit magában foglal. Ha vallástörténeti szempont­ból vizsgáljuk, látszik, hogy a prófétaság széles körben megvolt az ókori Izrael környe­zetében ugyanúgy, mint a tőle távoli népek vallásában. Nem a teljesség igényével, inkább csak utalni kívánunk arra, hogy milyen gaz­dag előfordulása volt a prófétaságnak. Az ókori Egyiptomban gyakorlatilag a papság jelölésére szolgált. Az Amon-Ré papság öt rendjét ezzel jelölték úgy, hogy beszéltek „első,” „második” és „harmadik” prófétáról. A Mári-próféciák a prófétaság korai megjelenéséről tudósítanak. Zimri-Lims ural­kodása utolsó időszakából valók (Kr. e. XVII. sz. eleje). A prófétikus élmény hármas megjelenéséről tudunk: prófétai révület, álmok és látomások. A prófécia elnyerésének praktikájához tartozott az ivás. Nem világos, hogy víz vagy hódító ital fogyasztásáról volt-e szó. Működésükben jelen van a mantika hatása. Hutter a fennmaradt szövegekre utalva mondja, hogy a próféták levágott haj- és ruhaszegély darabjainak nagy jelentőséget tulajdonítottak. Ezeket az elhangzott pró­Azért, mert hit által Krisztusnak tagja és így az Ő felkenetésének részese vagyok avégre, hogy nevéről én is vallást tegyek, magamat élő hálaáldozatként neki adjam, s a bűn és ördög ellen ez életben szabad lelkiismerettel harcoljak és azután Ővele együtt minden teremtmény felett örökké uralkodjam. 5 „Itaque ut Deus veteripopulo dedit Patriarchas una cum Mose et Prophetis: ita Novi Testamenti populo misit suum unigenitum Filium una cum Apostolis et doctoribus ecclesias" (XVIII,3). 6 Zimmerli, Walther: Die Bedeutung der großen Schriftprophetie für das alttestamentliche Re­den von Gott, in: Studien zur alttestamentlichen Theologie und Prophetie, Gesammelte Aufsätze II., Theologische Bücherei51., Altes Testament, München, Chr. KaiserVerlag, 1974. 56. 28 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015 - 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom