Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Dezső Attila: Az egyház és a zsidókérdés Dietrich Bonhoeffer olvasatában
Dezső Attila az általuk képviselt igazságot nem megtagadva, ugyanakkor saját híveiket is védve kellett reflektálniuk. Ez azonban egy cseppet sem volt egyszerű, mivel Hitler veszély- forrást látott főként a protestáns egyházakban, ezért 1932-ben létrehozta a „Deutsche Christen” közösséget, melyet a propagandában keresztyén megújulási mozgalomként emlegettek. Az egyházra a veszélyt az jelentette, hogy a Deutsche Christen mozgalom nemzetiszocialista elveket vallott, és inkább voltak pártfunkcionáriusok, mint keresztyének. Szinte észrevétlenül, de evangélikus berkeken belül nagy támogatottságra találtak nem csak a laikusok részéről, de a zsinati szinteken is.26 A Német Katolikus Egyház sem volt könnyű helyzetben. A katolikus egyház fejét, XI. Pius pápát 1933 elején Hitler, olasz mintára, valláspolitikai konkordátum megkötésére kényszerítette, így a katolikusok, látszólag együttműködve a Harmadik Birodalommal, egyfajta „erőszakos békében” folytathatták szolgálatukat a társadalomban, mely szintén egy erősen behatárolt, korlátok közé szorított vallási életet jelentett.27 Mindkét oldalon voltak olyan karrierista beállítottságú emberek, akik azon kezdtek gondolkodni, hogy vajon megéri-e az, ha az egyház egy kicsiny csoportját feláldozzák egy „nagyobb” cél érdekében, ti. lehetőséget kapnának arra, hogy egy nagy, mindent átfogó népi misz- szió induljon be, mely a Birodalmi Egyház befolyási körébe tartozna. „A zsidókérdés tehát nagyon is foglalkoztatta az egyházat, és a kimondhatatlan megszorítások között az egyház legértelmesebbjei is, érthető módon, teljesen elveszítették a fejüket és az addig meghatározó bibliai látásukat is.”28 29 Bonhoeffer állást foglal a zsidókérdésben Az 1933. április 1-én hatályba léptetett zsidóellenes gazdasági bojkottra az egyháznak is reflektálnia kellett. Annál is inkább, mivel Wilhelm Menn neheztelését fejezte ki a zsinatot vezető püspöknek (Generalsuperintendent) amiatt, hogy amíg az utcákon tombol a tömeg a bojkott miatt, az egyház köreiben támogatásra találnak a zavarkeltők. Eberhard Bethge szerint a püspök személyes válaszából világosan kitűnt az akkori egyház hivatalos álláspontja is: „A szívemben és a házamban sohasem volt egy percre sem helye a fekete-vörös és arany színeknek. Egész életemben mindeddig az óráig politikailag messzemenően a jobboldalon álltam. m Az egyházias polgárságnak talán voltak kifogásai a bojkott módszereit tekintve, de magával az antiszemitizmussal nem nagyon. Amikor a Deutsche Christen aktivistái az állami árja-törvényeket az egyházban is véghezvitték, megtörtént az, amitől Bonhoeffer a legjobban tartott: A lelkészek és papok körében jelentős támogatottságot nyertek a nemzetiszocialista törekvések, és egyes lelkészkörök, sőt teológiai professzorok 26 Bethge, i.m., 318-321. 27 North, /. m., 436-437. 28 Bethge, i. m., 321. 29 uo„ i. m., 322. 106 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-3
