Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek
A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek 1.3. Vallásos művészet és kontextualitás Tillich az egyház esztétikai funkciója mint építő funkció tárgyalásakor érinti a vallásos művészet kérdését, és itt foglalja össze, hogy mit jelent az, amit mi a kontextuális teológia feladataként nevezhetünk meg. Tillich először elismeri a művészi kifejezés- módnak azt az erejét, hogy átformálja azt, vagy valamiképpen hatással van arra, amit kifejez. Másodszor a művészetnek ki kell tudnia fejezni a Lelki Jelenlét „eksztatikus jellegét”, azaz tartalmaznia kell olyan expresszív elemeket, „melyek az élet önmeghaladására utalnak.” Harmadszor pedig a művészet a bálványimádás bűnébe eshet, ha a hívek a művészeti alkotást imádják az általa kifejezett Lelki Jelenlét helyett. Az egyház esztétikai feladatát ki kell egészíteni az egyház kognitív funkciójával, azaz a teológiával, amely „a racionalitás kritériumait” határozza meg ahhoz, hogy meghatározza művészet és hit viszonyát. A teológiai munkának éppen ezért együttesen része a meditativ (személődő) és az értekező (diszkurzív) jelleg, az előbbi révén behatolhat a vallásos szimbólum lényegébe, míg az utóbbi révén azt a formát elemzi és írja le, amelyben a lényeg megragadható.41 TiLLiCHnél találkozunk azzal a gondolattal is, hogy a keresztyén vallásnak szükséges önmagát vallásként megtagadnia annak érdekében, hogy megszabadulhasson a lényegtelen formáktól, saját partikularizmusától, nyitottá válhasson az emberi közösségekre, és elismerje azok saját kultúrájukhoz való jogait. Ehhez a keresztyén vallásnak mélyre kell ásnia saját vallásosságába (kegyességébe, vallásos gondolkodásába és cselekvésébe), hogy megtalálhassa azt a pontot, amikor elveszíti saját maga fontosságát, és szabaddá válhat arra, hogy a Végső Értelem jelenlétének az övétől különböző kifejeződéseit is el tudja fogadni.42 Részben hasonló ez ahhoz, amit Barth mond a vallás megszűnésének (Aufloebung) szükségességéről. 1.4. Tillich - összegzés, értékelés Tillich szerint a vallás az ember spirituális létének nem funkciója, hanem dimenziója. Mivel a vallás teljes egészében átitatja az ember lelkét, az emberi lélek alkotó (kreatív) funkcióinak összessége a végső meghatározottságot fejezi ki, azaz az emberi teremtőiségben (kreativitásban) a vallás mutatkozik meg. Tillich felfogásában a vallás egzisztenciális, vagyis a lét szempontjából alapvetően meghatározó, a vallásos gyakorlat pedig a „végső meghatározóval” való helyes betöltekezést jelenti. Ezt a végső meghatározót nevezzük „Isten”-nek, aki a „lét alapja” vagy „maga a lét” (ontológiai értelmezés). Tillich felfogásából többek között az következik, hogy eltűnik számára a különbség a szent és szekuláris között, mivel „a végső meghatározottság feltétlen/ abszolút jellege magában foglalja, hogy az életünk minden momentumára, minden 41 uo„ 510-514. 42 Tillich, Paul: Christianity and the Encounter of the World Religions, New York, Columbia University, 1966, 4. fej. „Christianity Judging Itself In the Light of its Encounter with the World Religions", 97. 2015 - 3 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 67
