Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek
Rácsok Gabriella térre és világra utal”; eszerint „minden munkanap az Úr napja, minden vacsora Úrvacsora, minden munka az isteni feladat betöltése, minden öröm öröm az Úrban.”43 Tillich kultúra-felfogása mögött az a korrelációs módszer fedezhető fel, amely szerint a teológia az élet által felvetett (azaz egzisztenciális) kérdésekre ad válaszokat. Jóllehet bizonyos értelemben a kultúra sákramentális jelleget kap nála (mivel a kijelentés eszközévé válik a végső meghatározottság jelenléte miatt), ügyel arra, hogy a Jézus Krisztusban adott kijelentés elsődleges és kritériumi jelentősége megmaradjon. Számára a teremtett renden belüli vallásos dimenzió azt jelenti, hogy minden fontosat meg lehet magyarázni vallásos fogalmakkal.44 A kortárs kultúra szempontjából ez a mozgóképes kultúrát, azaz a filmet is jelenti. Az ilyen felismerés révén a vallásos dimenziót új formákkal és új fogalmakkal lehet felfedezni és magyarázni, mivel akkor is jelen van, amikor nem vesszük észre, vagy jelenléte nem szándékolt.45 Mindezek alapján a kultúra, annak populáris formája is potenciálisan feltárja (kijelenti) a végső meghatározottságot, ugyanakkor a végső meghatározottság elszakítható annak teológiai gyökerétől, amikor a létezés és lét végső meghatározottságát kisebb, azaz véges meghatározottságok váltják fel. A modern ember például az életet a végesség és elidegenedés (üresség, értelmetlenség, elembertelenedés) szorongást és kétségbeesést kiváltó tapasztalatával azonosítja. Mindeközben Tillich szerint fontos szem előtt tartani, hogy a kortárs kultúra csak felteszi a kérdéseket, a teológia feladata, hogy összekösse azokat a keresztyén üzenettel (kérügma), ami Tillich számára Jézus Krisztus mint Ige gyógyulást hozó megjelenése. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy minden, ami a kultúra része, az a teológiai diskurzus helye is egyben a vallás immanens volta miatt. Megállapítható, hogy a kultúrának vallási és teológiai értéke van, a filmes médium közvetítette kortárs kultúrának részeként ez pedig magába foglalja a filmkészítés és a filmnézés folyamatát is.46 2. Karl Barth Tillich egzisztencialista értelmezése a kultúra minden elemét a végső meghatározottsággal való találkozási lehetőségként láttatja. Ennek szinte ellenkezőjét állítja Barth, aki az istenit vizsgálja az emberi előtt, és aki szerint a keresztyén igehirdetés minden kultúrához „éles gyanakvással” közeledik.47 Barth teológiája minden dolgot a Megbékélés Igéjének fényében kíván megérteni, ami Jézus Krisztusban szólalt meg és öltött testet. BARTHot nem annyira az foglalkoztatta, hogy mit mondhat az ember Istenről, hanem hogy az ember befogadja-e Istennek az O teremtményéhez intézett 43 Tillich: Aspects of a Religious Analysis of Culture, 41. 44 Tillich: Rendszeres teológia 63-67. 45 Pope, Robert: Salvation in Celluloid - Theology, Imagination and Film, London - New York, T&T Clark/Continuum, 2007, 5. 46 uo.,6. 47 uo.,16. 68 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-3
