Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Fodorné Nagy Sarolta: A tehetséggondozás és differenciálás bibliai-teológiai alapjai pedagógiai-pszichológiai kitekintéssel
A tehetséggondozás és differenciálás bibliai-teológiai alapjai pedagógiai-pszichológiai kitekintéssel próbálkozni kell, lehet tévedni, természetes, hogy visszajelzést kapnak, és újra nekifeszülhetnek a feladatnak, akár többször is. Olyan osztály-légkör kialakítása célszerű, amelyben a kockázatvállalás, kutatás és fejlődés nem csak elfogadott, hanem elvárt. A kockázatvállalás képessége azt jelenti, hogy nyitottak a kritikára, hozzájárulnak a közöshöz, önállóan dolgoznak, és megvédhetik ötleteiket. Kreatív probléma-megoldás, szerepjáték és vita hasznos stratégiák a diákok kockázatvállalási képességének fejlesztésében.63 A kemény munka elvégzése örömet jelent, és az önbecsülést erősíti. Az az osztályközösség, amelyben a visszajelzések építőek, kedvező a tanári- és a kor- társtámogatás, lehetséges a diák függetlenség, megvalósulhat az önirányító tanulás, és ahol versengésmentes légkör uralkodik, valószínűleg intrinsic motivációt fejleszt ki a tanulókban, míg az a tanulói környezet, amelyben kényszerű elvárásoknak kell megfelelni, az ilyen belső késztetést csökkenti. A tehetséges tanuló számára az jelenti a legjobb tanulói környezetet, amelyben „okos maradhat.” A TEHETSÉG EREDETE ÉS FELISMERÉSE Kálvinnal együtt valljuk, hogy „nincs olyan tehetség, vagy ügyesség, amelyet nem Istennek kellene tulajdonítanunk.”64 65 Szitnyai Elek a 20. századi tehetségmentő mozgalom első nagy hullámának egyik elmélet-alkotó nagy egyénisége a tehetség eredetéről ezt írja: „A tálén turn a genie veleszületett, megmagyarázhatatlan tulajdona. Ribot veleszületett erőnek mondja. [...] Goethe a fajból és a körülményekből magyarázza, Schopenahuer, Nietzsche szerint a nagy ember autonom produktum, melynek nincsen mása, egy félisten, vagy mint Nietzsche mondja: »ein Übermensch«. Legtöbben öröklésnek tulajdonítják.”63 Egy rövid nemzetközi kitekintés után így jellemzi a tehetséget: „A talentum oly elmeműködés, mely bizonyos körben: 1. Kedvvel és élesen tud megfigyelni (a korai, szerető érdeklődés és figyelem első jele és kifejezője a belső erőnek, a talentumnak.Hiszen minden néven nevezendő erő hatni, érvényelsülni törekszik, hogy- ne tenné ezt az erős diszpozíció, a talentum. Minél nagyobb a talentum, annál nagyobb a gyermek bizonyos irányú, vágyú érdeklődése és figyelme. A hülyéknek, idiótáknak, gyenge elméjűeknek éppen az a jellemző vonása, hogy képtelenek figyelni. Az állatszelidítők is azt állítják, hogy csak az az állat idomítható, tanítható ki valamire, amely figyelni tud. Az élénk figyelem és érdeklődés olyan, mint a fotográfus érzékeny lemeze, mely szép, tiszta képet ad, a gyenge figyelem pedig, mint a rossz lemez, melyen elmosódott képek jelennek meg. Az ilyen képekből alakul aztán az érzéki észrevétel, a szemlélet. Világos, hogy csak élénk, éles megfigyelés, figyelem mellett támad élénk, erős, tiszta képzet. Az élénk, erős, tiszta képzetnek a legnagyobb befolyása van az emberi szellem, s így különösen a talentum fejlődésére. 63 Zonnefeld, Sharon Reitsma: i.m., 17-18. 64 Kálvin János: Evangéliumi harmónia III., i.m. 169. 65 Szunyái Elek: A szellemi tehetségek eredete, Budapest, Franklin Társulat, 1905,11. 2015-3 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 55
