Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Fodorné Nagy Sarolta: A tehetséggondozás és differenciálás bibliai-teológiai alapjai pedagógiai-pszichológiai kitekintéssel

Fodorné Nagy Sarolta Az egyiptomi tíz csapás történetében visszatérő elem, hogy Isten különbséget tett az izraeliták és az egyiptomiak között: • Böglyök: „De kivételt teszek azon a napon Gósen földjével, ahol az én népem tartózkodik, és ott nem lesznek bögölyök, hogy megtudd: Én, az Úr, itt vagyok az országban. így teszek különbséget az én népem és a te néped között” (2Móz 8,18-19). • Sötétség: „Az emberek nem látták egymást, és három napig senki sem tudott kimozdulni a helyéről. De ahol Izráel fiai lak­tak, mindenütt világos volt ” (2Móz 10,23). • Dlsősgülöttek halála: „Nagy jajveszékelés lesz egész Egyiptom­ban; ehhez fogható még nem volt, és nem is lesz többé. De Izráel fiaira még a kutya sem mer majd rámordulni. Ebből tudjátok meg, hogy különbséget tes% a% Úr Egyiptom és Izráel között” (2Mózl 1,6-7). A frigyláda körüli szolgálatot nem végezhette bárki, sőt még azt is meghatározta Isten, hogy a szent sátor mely felszereléseit mely törzsek és nemzetségek kezelhetik. Dávid mellett válogatott emberek voltak „íjjal voltak fölszerelve, jobb és bal kézzel egy­aránt tudtak parittyával köveket, íjjal pedig nyilakat lőni” (lKrón 12,2). Amacjá is kiválogatta a hadseregét, Júdából háromszázezer válogatott kopjást és pajzsost, Izraelből százezer vitéz harcost fogadott zsoldjába (2Krón 25,lkk). Tehetséges volt mind, a nép legjava, de a próféta szavára még egy szétválasztást végre kellett hajtani: le kellett választani a zsoldos tehetségeket a júdaiaktól, mert Isten harcát csak azok vívhatják, akiket ő választ ki az adott feladatra. Szak­rális háború volt, nem akárki vívhatta. Veszni kellett a zsoldnak, a bérelt tehetségeknek haza kellett menni — inkább, mint hogy a háború elvesszen el. A tehetség tehát nem minden, szív kérdése is! A szétválasztás a kiválasztással rokon értelmű. Isten így különíti el magának Izraelt—majd az Újszövetségben az egyházat —, így választja el a néptől a papokat, a lévitákat az ő szolgála­tára, és földrajzi helyeket is kijelöl, hogy azok menedékvárosként szolgáljanak (3Móz 20,24; 4Móz 8,14; 5Móz 4,41,1 Kir 8,53). Ez is szegregáció?! Isten elvárja, hogy népe tudjon különb­séget tenni a Úszta és tisztátalan, a szent és a profán között. A szétválasztás, a java éke állítása egy jól szervezett hadseregnek éppúgy stratégiai eleme, mint egy népnek és egy országnak Az Újszövetségben is megtaláljuk a tagoltságot „A kegyelem pedig mindegyikünknek Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott” (Ef 4,7), tehát „egyesek fölöttük állnak má­soknak”38 Pál kétféle presbiterről beszél: vannak, akik tekintélyben, tapasztalatban „súly”-ban a többi presbiter fölé emelkednek „A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek: elsősorban azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak” (lTim 5,17). „A népek oda viszik be [a mennyeijeruzsálembe] kincseiket és gazdagságukat” (Jel21,26). Eszerint a népek megmaradnak az eszkatonig, hogy tisztességüket, gazdagságukat vigyék hó­dolatul a Bárány elé. 38 Kálvin: Evangéliumi harmónia, III., i.m. 168. 48 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015 - 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom