Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Fodorné Nagy Sarolta: A tehetséggondozás és differenciálás bibliai-teológiai alapjai pedagógiai-pszichológiai kitekintéssel
A tehetséggondozás és differenciálás bibliai-teológiai alapjai pedagógiai-pszichológiai kitekintéssel e.) A bölcsesség keresi a feladatokat A Példabeszédek könyvében a fent említett (Péld 8,22kk.) igehelyen kívül máshol is megszemélyesítve szólal meg a bölcsesség. Asszonyhoz hasonlítja a bölcsességet és a bolondságot. A megszemélyesített bölcsesség, a „bölcsességasszony”, kilép az élet mozgalmasságába, szembesül a feladatokkal! „Kiáll a magaslatok ormára, az útra, a keresztutakra. A városba vivő kapuknál, a bejáratoknál hangosan kiált” (Péld 8,1-3). Kiküldi „szolgálóleányait, hogy kiáltsanak a város magasan fekvő pontjain” (Péld 9,lkk). Házába hívogat, amely 7 oszlopú, vagyis tökéletes, asztalt terít, kenyeret, nemes italt kínál, biztonság van nála. Ezzel szemben az ostobaság, a „bolondság-asz- szony” olyan, mint egy kerítő, parázna asszony, aki kéjelegve kínálja magát, aki „kiül háza ajtajába egy székre a város magaslatán” (Péld 9,14 ). Jól látható helyen van a háza, ennek ajtajában ül, és csábítva hívogatja az arra járókat. Etele szegényes, de azt is kívánatossá teszi. Becsapott meghívottai egy halotti torban vesznek részt. Tehát a bölcs ember keresi a feladatokat, belemegy a helyzetekbe, megoldani akarja, míg a „bolond”, ostoba, rest ember kerüli azokat, és haszontalanul, csak fogyasztói létformára rendezkedik be. Az Új szövetség Jézust nevezi Isten bölcsességének: „a megfeszített Krisztus Isten ereje és bölcsessége” (lKorl,24). O a „Gyermek”, egyúttal az „Isten teremtésének kezdete” (Jel 3,14). Ilyenformán a bölcsesség gyermeki-játékos mivolta és a praeegzisztencia (Péld 8,22 kk) is egyesül benne. 2. Az újszövetségi szóhasználat szerint a tehetség: tálentum a.) A tehetség: tálentum, amivel gazdálkodni kell A világ Isten világa. „Az Úré a föld és annak teljessége” (Zsolt 24,1). Jézus Krisztus az Atya világába jött, a saját világába jött. Ebbe a világba hozta az Isten országát, mint kovászt. Isten uralma/országa az Övéin keresztül fejti ki hatását ebben a világban. A tálentumok példázata arra hívja fel a figyelmet, hogy Isten az ő világát az övéire bigta! Képességekkel ruházott fel bennünket, hogy azokon keresztül valósítsuk meg Isten uralmát a világban a magunk helyén, és készítsük az utat Isten országa eljövetelére — amiért imádkozunk: „jöjjön el a te országod!” A példázatban szereplő úr egyik szolgájának öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint (Mt 25,15kk). Az első és a második szolga a saját erejét, képességét (du,namij) eredményes tevékenységbe (evrga,zomai) vetette29, amelynek következtében nyert másik öt, illetve két tálén tumot. Nem bankba tette a pénzét, hanem kereskedett vele, azaz nem passzívan várt, hanem fáradozott, vállalkozott, tevékenjkedett. Időnként bizonyosan kudarcot is vallott, mint ahogy az lenni szokott azzal, aki dolgozik, de nem adta fel, újrakezdte, és forgatta a vagyont. A feladatban lehetőséget látott, és bizonyára örült is, hogy végezhette. A kéttálentumos szolga is hasonlóképpen viselkedett. Az egytálentumos szolga elásta urának pénzét. Isten akkor is megmarad birtokosnak, ha hűségesen 29 Kozma Zsolt -.Jézus példázatai, (h.n.), Iránytű Alapítvány 2002, 506. 2015-3 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 45
