Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Fodor Ferenc: A patriarcha-történetek homiletikuma
Bevezetés Fodor Ferenc A PATRIARCHATÖRTÉNETEK HOMILETIKUMA A patriarcha-történetek alapján mondott igehirdetések akkor szólalhatnak meg hitelesen, ha az igehirdető egyfelől megértette a Szentírás szövegét, másfelől pedig a ma élő gyülekezetnek érthetővé tudja tenni kérügmatikus tartalmát. A megértés folyamatában az O- és Újszövetség egymáshoz való viszonyának kérdése nem kikerülhető szempontja a vizsgálódásnak. A Biblia legelején lévő teremtéstörténetek és a patriarcha-történetek finom összefüggésben vannak egymással. Mindkettőben egyfajta creatio ex nihilo — mi több: creatio contra nihiluml— történik, miként az lMóz 1-2-ben is, hiszen ott a semmi ellenére valósul meg a világ teremtése, itt pedig egy jövőkép nélküli, idős és gyermektelen házaspárnak adott áldásból növekedik ki a későbbi nép; Izrael. Abrahám egy ország birtoklására kap ígéretet, amit a későbbiekben Izrael emberi vonatkozásban üdve legfontosabb értékének tekintett, amiről történelme során nem mondott le egyeden pillanatra sem, sőt minden földi vágyának és reménységének végső beteljesedése hozzá kötődött. A patriar- chák történetében Isten történetivé tette cselekedeteit az ember számára. Homiletikumuk megfogalmazásakor az egyes híradásokat ne izoláltan szemléljük, hanem összefüggő láncolatként, keresve az ösz- szefüggéseket. Ez akkor is fontos, ha egy-egy történet magyarázata során természetszerűleg nem lehet az ősatyákról szóló valamennyi epizód üzenetét megfogalmazni. Az atyák története a hit útján járó ember számára örök érvényű ősmintákat tartalmaz, melyek őszintén felmutatják a hívő élet erényeit és buktatóit egyaránt. Ennek ellenére mégsem mondható, hogy életrajzi jellegű írásokról van szó. Az életrajz lényege ugyanis egy közösség számára fontos személyiség bemuta19
