Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A média és a filmes médium missziói szempontú értékelése nemzetközi dokumentumokban
A média és a filmes médium missziói szempontú értékelése nemzetközi dokumentumokban ház élete és missziója szempontjából stratégiai jelleget tulajdonít a művészeteknek. Kiindulási tétele az, hogy a világevangelizáció feladata kommunikációs feladat.47 Ezt köti össze a művészetekkel, mint amelyek a kommunikáció sajátos formái. A művészetet olyan teremtő tevékenységként definiálja, amelynek tehetségre és képzeletre van szüksége. A művészet képes velünk újszerűén láttatni dolgokat, és az igazság felé mozdítani, emellett értelemadó, jelentésalkotó szerepe is van: segít úrrá lenni az élet kaotikus helyzetei fölött, és megérteni saját embervoltunkat valamint a körülöttünk lévő világot. A művészet tájékoztat, szemléltet, oktat, motivál, szórakoztat, nevel, és ünnepi alkalmat teremt. Megerősíthet vagy éppen megkérdőjelezhet közösségi normákat és értékeket, képes jobb megvilágításba helyezni az emberi állapotot, az embervolt egzisztenciális kérdéseit. Olyan ajándék, amely az ember istenképűségé- nek egyik kifejeződéseként képes megsejtetni valamit az isteni rendből és értelemből (Prológus; I.IL; ILII.). E szerint a meghatározás szerint sokféle emberi tevékenység hordoz magában valami művészit, nemcsak a „művészetek”. A művészetet tehát a teljes emberi kultúra részének tekinti, ezzel mintegy ellentmond annak az elitista felfogásnak, mely csak a magas művészeteket illeti ezzel a névvel. A munkacsoport jelentése a művészeti ágak megnevezésénél konkrétan a szép- irodalmat, a vizuális művészeteket, a színjátszást, a táncot és a zenét említi, de megállapítja, hogy az ezekről elmondottak a médiaművészetekre (például a filmekre) is érvényesek anélkül, hogy ezekre konkrét példákat hozna. A csoport ezen felül fontosnak tartja a művészeteken belül a keresztyén művészet és keresztyén művészek meghatározását is. Az a művészeti alkotás tekinthető keresztyénnek, amely keresztyén világnézetet tükröz, és valamilyen módon visszhangozza a szentírásbeli narratívát. A kört szélesre tárva olyan alkotások is beleférnek ebbe, amelyek konkrét keresztyén természetű tartalom - explicit vagy implicit - megjelenítése nélkül is a bibliai kozmológia és antropológia igazságait fogalmazzák meg. Mindenképpen kerülendőnek tartják annak sugalmazását, hogy egy művészeti alkotás csak akkor értékes, ha misz- sziói haszna van, azaz ha az evangélium hirdetésére alkalmas eszköznek bizonyul. Ez a keresztyének világban gyakorolt felelősségének torz felfogása lenne. A művészet inkarnációs teológiai megközelítése sem marad el: a művészet felfogható a láthatatlan láthatóvá tételeként, ugyanakkor Isten testetöltése egyszerre ítéli meg és tölti meg reménységgel azt (Prológus; I.II; I.IIL). A munkacsoport a posztmodern kínálta lehetőségeket igyekszik megragadni: újszerűén nyitott a spiritualitásra és nagyobb figyelmet fordít az élet esztétikai oldalára. Ezt másképpen is megfogalmazza: a posztmodernben elfogadottá, sőt népszerűvé válik a szimbólumok, narratívák és költői eszközök révén történő kommunikáció. Ehhez kapcsolódóan a képzelet szerepét is kiemelt helyen kezeli, annak újrafelfedezésére biztat a keresztyén teológiában. Mielőtt meghatározná magát a fogalmat, több tényezőt sorol fel, mely akadályozta az egyházat abban, hogy a képzeletet az azt megillető helyen kezelje (1). Ilyen akadály a 2. parancsolat ószövetségi tilalmának félreér47 Ezt később a Szentháromság egy Isten belső kapcsolati természetéből vezeti le. 2015 -2 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 103
