Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Busku Anita Andrea: Lonovics József politikai felfogása Pálffy Mórichoz írt levelei tükrében
Lonovics József politikai felfogása Pálffy Mórichoz írt levelei tükrében szén például a függetlenség kérdésében az 1791., a katonaállítás tárgyában az 1802. évi törvénycikkekre mint hatályos jogszabályokra hivatkozott. Utóbbi esetében az „őfelségének” fenntartott jogot fontosnak tartja, azt azonban, jóllehet megemlíti, elmulasztja kommentálni, hogy 1848 óta üresen áll a nádori szék. Az ugyancsak hivatkozott 2.§ viszont arról rendelkezik, hogy a palatinus felhívására állítandó ki a szóban forgó 12.000 újonc, s fenyegető veszély esetén a maradék, önkéntesen szolgáló 52.000 főre vonatkozik a hangsúlyozottan megkoronázott királyt illető uralkodói jog.45 Lonovics tehát hibás retorikai eszközöket választ, merőben szokatlanul. Megkockáztathatjuk az István nádorhoz, s magához a palatinusi intézményhez tapadó érzelmek felidézésének szándékát; ebbéli vélekedésünket megerősítheti, hogy Lonovics köztudottan nagyra becsülte a hivatalt.46 Miután, írja, az egyes birodalmi népeknek nevezetes múltjuk s kiváló sajátságuk van, e kényszerközösség inkább harmonizáló, mint szétbomlasztó jelleggel bíró olvasztótégelyének megőrzése minden alattvaló közös érdeke, különösen a nemzetközi helyzet függvényében. Gondolatmenetében a „polyglott” birodalom sokszínűségének fontossága rajzolódik ki.47 Felfogása ellentétes többek között Széchenyiével, ki 1858-ban keserűen kelt ki a germanizáló törekvések ellen.48 A legnagyobb magyar a népünk helyzetét - unikális jellemzője miatt - egészen másként értékelte, mint Lonovics vagy akár Ferenc József; utóbbiak a magyarságot az osztrák elemmel emelik közel egyenrangúvá.49 Lonovics a Monarchia legfőbb érdemének - az európai zóna központi államaként - kiegyenlítő jellemzőjét tartja. A hatalmas jelentőséggel bíró védernyő, a kereszténység és a civilizáció őre nem csupán a múltban, de a jövőben támadó esetleges nehéz szituációk megoldásához is segítséget jelenthet a „keleti vad csoportok rohama ellen”, állítja. Nem csupán a korábbi évszázadokra, de akár a krími háború (1853-1856) tanulságaira is vonatkozik fejtegetése, ahogy a pánszláv uralom mérséklőjeként szintén az európai helyzet konszolidálójához fűz reményeket. A Birodalom támogatásával érezhetően a legideálisabbnak ítélt szövetség fenntartását, az ország védelmét szolgálja. A sorok között fogalmazódik meg a 45 1802. évi törvény-czikkek = Magyar Törvénytár: 1000-1526. évi törvénycikkek, szerk. Márkus Dezső, Bp., 1896, 276-313 (továbbiakban: MTvtár 1802), els. 280-281. Meglehetősen áthal- lásos - több helyütt is - I. Ferenc dekrétuma, melyben az uralkodó „bőségesen meg lévén győződve, hogy a hűséggel és törvénynyel kormányzó koronás királyt az ő magyarjai nemcsak szeretik, hanem kitűzött czéljának elérésében mindenkor támogatják ts" MTvtár 1802, 277. 46 Az 1839-1840. évi diétán a főrendi napló tárgyában a nádori beszédek megörökítésének igénye volt a napló vezetését támogató leghangsúlyosabb, másokra is ható érve. Vö. Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtár Kézirattára, Debrecen. R 48. Sárváry Ferenc, Sárváry Antal, Napló az 1839-ki országgyűlésről. 1839. IV. f. 33. 47 Lonovics 1862. január 31. 48 Ld. Kecskeméthy 1987,107-108. Nota bene: Lonovics a függetlenségi ideát tartja pusztán eszmének. 49 Kecskeméthy 1987, 108; Niederhauser Emil, Talleyrand - Metternich, Pannonica Kiadó, 2004 (fekete fehér), 233, 254; Somogyi Éva, Ferenc József, Bp., Gondolat, 1989 (Magyar História: Életrajzok),! 52. Sárospataki Füzetek 18. évfolyam 2014 I 3 35
