Sárospataki Füzetek 18. (2014)

2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Busku Anita Andrea: Lonovics József politikai felfogása Pálffy Mórichoz írt levelei tükrében

Busku Anita Andrea rendszer igazi kritikája: amennyiben nem képes az uralkodó erős kézzel, de meg­fontolt eszközökkel összefogni a tagállamok izgága halmazát, úgy az darabjaira hullik, s elsüllyed a népek jellegtelen forgatagában. Az egyenlőség eÍvének előtérbe helyezése helyett az egység elvét tartja követendőnek: az egyenlő államok közös uralkodó általi összekötöttségének hangsúlyozása helyett a Magyarországgal meg­erősített német egység érdekeit érvényesítve. Nem áll messze felfogása Deákétól, aki a Monarchia kiegyenlítő szerepének megtartását ugyancsak létfontosságúnak ítélte; az igazán lényeges különbség felfogásuk között az ország jogállására vonat­kozik, hiszen a kehidai birtokát a pesti Angol Királynő szállodára felcserélő jeles politikus az önrendelkezést feláldozhatatlan, míg Lonovics feláldozható prédának tekintette. Lonovics, sokakhoz hasonlóan, nem akarta elhinni az egyre nyilvánva­lóbbá váló tényt: a Birodalom felbomlása elkerülhetetlen. Éppen ezért nem vehet­te figyelembe azt a megoldást, amely a gyenge, széteső impérium működésének következő szakaszára - akár egy dunai konföderációra - épülne.50 „Én részemről a birodalmi tanács eszméjét elméletileg magában oly szépnek s bölcsnek tekintem, hogy teljes mértékben méltányolva az annak alkotásában fennforgott jó szándokot, csak sajnálnom kell, hogy amint nemzetemet ismerem, nem lehet reményleni, hogy az abban követjei által valaha önként részt vegyen.” Mondandóját nem értékelhetjük másként, mint a Reichsrat funkciótlan voltát pellengérre állító, ámde burkolt kijelentésként.51 Már első (1862. január 9-ei) levelében is érzékelteti, hogy a birodalmi tanács nem cél, csak eszköz az ügyek intézésére, ami újabb, az illendőség és ésszerűség határain belül megfogalmazott kritikája a tántoríthatatlan, különböző viszonyokra cseppet sem ügyelő abszolu­tista törekvéseknek, melyeknek távlati terveibe saját politikájuk sem illeszkedik. Megfontolásra érdemes, hogy míg a Reichsrattal kapcsolatban január 9-én annak még eszköz voltát, tehát bármely más móddal való felválthatóságát emeli ki, addig 31-én már - feltehetően megilletődve saját felvetésétől - a tanács ideájának szép, de célszerűtlen ellentmondását. Rejtett véleményét a megfelelő jelzők és határozók segítségével palástolta; a megfontolt, józan uralkodói szándék, s az azt semmibe vevő nemzet ellentététől megfáradt, császárát méltányoló, s a többség észhez téré­sében reménykedő alattvaló helyzetét képviselve.52 A korábbiakban taglalt, Deák nevével fémjelzett országgyűlési felírások hatá­rozottan állást foglaltak a Diploma, a Pátens, a Reichsrat, sőt eleve minden olyan intézkedés ellen, mely akár csak kétségbe is vonná Magyarország 1848-as jogállá­sának legitimitását. Az említett alkotmányellenes és rendelkezéseit tekintve a hon szempontjából érvénytelen birodalmi tanács fő ismérve ugyanis indoklásuk alap­ján az a tény, hogy oda, miként fogalmaznak, „csak alkotmányos önállásunknak és leglényegesebb jogainknak feláldozásával küldhetnénk képviselőket, s melyben 50 Lonovics 1862.január 31. 51 Lonovics 1862. január 31. 52 Az 1861. évi országgyűlésen már megfogalmazta a birodalmi tanácsot eszközként értékelő felvetését. FN 1861,96-98. 36 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam I 2014 I 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom