Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Vallás, értelemtalálás, értelemalkotás, mediatizáltság
Rácsok Gabriella matos emlékeztetést kapnak az uralkodó világnézetről (ennek részeként vallásról, erkölcsi normákról, értékekről). Ugyanakkor a művészi látásmód általában nem a kultúráról megfogalmazott közvetlen állítások formájában jelentkezik egy művészeti alkotásban. A művészek többnyire olyan módon mutatják be életszemléletüket, hogy kulturális ideálokat, meggyőződéseket, értékeket és feltevéseket kommunikálnak. A kultúrának ezek a dimenziói hatják át a történetet, jellemeket, témákat, képeket és magát a művészi stílust is.92 3) A mediációs modell az előző kettőnél árnyaltabban értelmezi az ember tapasztalati dimenzióját. A megismerési és érzelmi folyamatok értelmezésében külön hangsúlyt kapnak az észlelés, érzékelés, emlékezet és képzelet kategóriái. Vallás és film kontextusában itt a filmnézés (kvázi- jvallásos funkcióinak feltárása kerül középpontba, illetve annak vizsgálata, hogy a film milyen hatással lehet az értelemtalálás és jelentésalkotás részét képező döntésekre az egyénben. 4) A hatalmi reláció modell a médiának a befogadót rabul ejtő képességét írja le. A film esetében ez azt jelenti, hogy jóllehet a néző képes az ellenállásra, a filmnézés élménye során egyfajta „bűvölet” keríti hatalmába. A néző ugyan tudatában van a film által ábrázolt világ illuzórikus voltának, a képzelet révén mégis átengedi magát annak. Ezek a modellek továbbra sem tisztázzák azt, hogy a kognitív munkában mi a szerepe az érzelmek és a tapasztalatok világának, illetve annak megértését sem segítik elő, hogy mi is történik a filmnézőkkel. A filmes médium vallási szempontú feltárása ugyanis nem egyenlő azzal, hogy a (vallásos vagy nem vallásos) nézők mihez kezdenek a (vallásos vagy nem vallásos témájú) filmmel, hogy a filmkritikusok, teológusok, illetve egyéb tudományterületek képviselői mit gondolnak erről a viszonyulásról. A befogadó elmélet erőssége, hogy rámutat egy eddig többnyire figyelmen kívül hagyott, ugyanakkor megkerülhetetlen szempontra vallás és film kapcsolatában. Egyszerű módszerekkel nehezen kutatható ez a terület, például a viszonylag gyorsan feldolgozható kérdőívekkel nem nyerhetünk pontos adatokat, azon egyszerű oknál fogva, hogy ezekben a kérdést feltevő maga alkotja meg a kategóriákat, miközben a válaszadónak éppen saját kategóriáira, belső történéseire, gondolkodási-érzelmi munkájára lennénk kíváncsiak. A belső folyamatok szabadabb, a filmet befogadó kategóriáira nyitottabb vizsgálatok (pl. mélyinterjú-készítés) meglehetősen időigényesek, és még ezek sem adhatnának teljesen általánossá és definiálhatóvá fogalmazható képet a befogadásról.93 92 Miles, R. Margaret: Seeing and Believing: Religion and Values in the Movies, Boston, MA, Beacon Press, 1997. 64. 93 A megbízható adatgyűjtés nehézségének elméleti kérdéseiről I. Marsh, Clive:„Theology and Film", in: Blizek, William L: The Continuum Companion to Religion and Film, London - New York, Continuum, 2009. 68. Néhány, ebben a témában készült elemzést érdemes megnevezni. Tomas Axelson 2002-ben Svédországban végzett felmérést egyetemisták filmnézési szokásairól, azoknak a jelentésalkotásra gyakorolt hatásairól (Axelson:„Movies, Mind and Meaning - Stu86 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam I 2014 I 4
