Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Vallás, értelemtalálás, értelemalkotás, mediatizáltság
Rácsok Gabriella jelentést tehát nem készen kapjuk, hanem megalkotjuk.84 Ebben az esetben mindig a néző filmjéről85 kell beszélnünk, hiszen egy film jelentése végső soron mindig a nézőben születik meg, aki ilyenformán nem passzív adatbefogadó, hanem a filmnézés során a mozgás észlelésétől a jelenetek összekapcsolásán keresztül, a filmnek absztrakt jelentést tulajdonító folyamatokig aktív szerepet tölt be. A jelentésalkotásnak ez a konstruktív jellege azonban nem jelent puszta relativizmust, vagy az értelmezési lehetőségek végtelen sorát. „A konstruálás nem creatio ex nihilo”*6 A film objektiven azonosítható jelzésrendszerek (beállítás, képméret, a kamera magassága és mozgása, képsor, világítás, dialógus, zenei aláfestés) szorosan összefüggő sorozata, ezeknek az előzetes anyagoknak az átalakítása, szubjektív értelmezése történik a megértés és értelmezés folyamatában.87 4.1. A jelentésalkotás négy típusa David Bordwell szerint a jelentésalkotás a filmnézés során négy szinten mehet végbe.88 A referenciális jelentés úgy jön létre, hogy a befogadó/néző egy konkrét, fiktív vagy valósnak vélt „világot” konstruál. A filmes elbeszélés (diegézis) egy saját verzióját építi fel, és azon belül egy történetet (fabula) alkot meg. A következő szintet a film explicit jelentése adja. A befogadó/néző a jelzésrendszerek között válogatva az absztrakció egy magasabb szintjére lépve konceptuális jelentést tulajdonít a filmes elbeszélésnek és a történetnek. Ezt tartja a film szándékolt vagy közvetlen jelentésének, ami gyakran magában foglalja a rendezői szándék felismerését, megértését. Az absztrakció egy következő szintje lehetővé teszi a film közvetett, rejtett vagy szimbolikus, azaz implicit jelentését. Az implicit jelentések megalkotása olyan helyzetekhez köthető, amikor a befogadó/néző átfogó jelentésrendszerével összeütközésbe kerülő (rendhagyó, szabálytalan, elfogadhatatlan) elemekkel találkozik a művészi alkotás referenciális vagy explicit dimenziójában. A befogadó/néző elfojtott vagy szimptomatikus jelentést is alkothat, amelyet a filmes alkotás „önkéntelenül” közöl. Ez a jelentés általában nincs összhangban a film referenciális, explicit és implicit jelentésével. Amennyiben az explicit jelentést egy áttetsző lepelnek tekintjük és az implicit jelentést félig átlátszónak, akkor a szimptomatikus jelentést egyfajta álcaként vagy jelmezként kell elképzelnünk. Ez lehet a rendező pszichés állapotának vagy politikai és ideológiai meggyőződéseinek önkéntelen megnyilvánulása. A befogadó / néző a megértés folyamata során referenciális és explicit jelentéseket, míg az értelmezés folyamata során implicit és szimptomatikus jelentéseket alkot. Gyakran tehát nem maga a filmes cselekmény jellege vagy 84 Bordwell: Making Meaning, 3. 85 Dúló Károly A néző filmje c. könyve abból a szempontból veszi sorra a filmnyelv eszköztárát, hogy az egyes összetevők milyen mozgásteret és késztetést jelentenek a néző számára. Dúló Károly: A néző filmje, Budapest, Gondolat Kiadó, 2006. 86 Bordwell: Making Meaning, 3. 87 i. m., 3. BROWNE:„Film, Movies, Meanings", 12-13. 88 Bordwell: Making Meaning, 8-9. 84 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam I 2014 I 4
