Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Vallás, értelemtalálás, értelemalkotás, mediatizáltság
Rácsok Gabriella 1. Vallás: értelemtalálás és jelentésalkotás A vallás jelenségére összpontosító meghatározások általában két nagy csoportra oszthatók: funkcionális és szubsztanciális definíciókra. A szubsztanciális megközelítés a vallás lényegi, tartalmi elemeinek leírását veszi célba, így egy adott vallási kultúra hittartalmaira összpontosít, míg a funkcionális megközelítés azt írja le, hogy a vallás milyen feladatokat, funkciókat tölt be az egyének és a társadalmak életében.2 Az egyén szempontjából a vallás interperszonális szinten a társadalomba integráló, a hovatartozás élményét adó, közösségalakító és a szoros kapcsolatok működését befolyásoló erő.3 Ezen a szinten a vallás társadalmi funkciójáról beszélhetünk, melyen belül leggyakrabban három témakör kap kiemelkedő hangsúlyt. Az első a vallás egyéni támasz jellege: a vallás vigaszt, magyarázatot, értelmet, identitást, biztonságérzetet ad az egyénnek, és csökkenti a félelmét. A második téma a társadalmi integráció kérdése: a vallás segít fenntartani a kulturális hagyományokat, a jóról és rosszról kialakított és átörökített erkölcsi kategóriákat. Ezek mellett a vallás bizonyos értelemben társadalmi kontroll is, és mint ilyen, hozzájárul a status quo fenntartásához.4 Az egyén szempontjából intrapszichikus szinten a vallás adja a világképet, értelmezési keretet, ethoszt, erkölcsi normákat, megküzdési stratégiákat. Ezt nevezhetjük a vallás egzisztenciális vagy hermene- utikai funkciójának: a vallás olyan forrásokkal látja el az embert (pl. mítoszokkal, narratívákkal, rituálékkal, szimbólumokkal, értékekkel), amelyek segítik az identitás- és értelemalkotás folyamatában. Megkülönböztethetünk továbbá egy transzcendens funkciót is: a vallás olyan médium, amelyen keresztül az ember képes Istent (vagy általában a transzcendenst) megtapasztalni.5 1.1. Clifford Geertz vallásdefiníciója Az egzisztenciális vagy hermeneutikai megközelítések között az egyik gyakran hivatkozott meghatározást Clifford Geertz kulturális-antropológusnál találjuk: „(A vallás] 1) szimbólumok rendszere, mely arra szolgál, hogy 2) erőteljes, meggyőző és hosszan tartó motivációkat és lelkiállapotokat hozzon létre az emberekben, miközben 3) kialakítja a létezés általános rendjének koncepcióit, és 4) ezeket a koncepciókat a tényszerűség olyan aurájába öltözteti, amelyben 5) a lelkiállapotok és motivációk egyedülállóan valóságosnak tűnnek.”6 2 A meghatározások közötti különbségekről részletesebb összefoglalót Id. Rosta: Vallásosság, politikai attitűdök és szekularizáció Nyugat-Európában, 1981-1999.19. 3 HorvAth-Szabó Katalin a vallás interperszonális és intrapszichikus megközelítései alapján osztályozza a valláslélektani műveket: Horváth-Szabó Katalin:„A vallásosság hatása az emberi magatartásra", in: Horváth-Szabó Katalin (szerk.): Vallásosság és személyiség. Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK, 2007. 9-11. 4 Browne, Ken: An Introduction to Sociology, Cambridge, Polity Press, 2006.312-314. 5 Lynch, Gordon: Understanding Theology and Popular Culture, Blackwell Publishing, 2005.28. 6 Geertz, Clifford:„A vallás mint kulturális rendszer"(fordította Botos Andor), in: Geertz, Clifford: Az értelmezés hatalma, Budapest, Osiris Kiadó, 2001.76. 66 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam 201414
