Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 4. szám - TANULMÁNYOK
Az Újszövetség megismerésének határai Egyszerű példával szemléltetve, olyan ez, mikor hallom, hogy valaki telefonál, és azt mondja, hogy - „igen, rendben van!” Akkor valójában nem sok mindent tudtam meg, mert nem tudom, hogy a másik fél mit kérdezett. Pál jól ismerte a korinthusiakat, bizonyára sokakat ismert személyesen is, hiszen hosszabb ideig élt Korinthusban. Hála Istennek én is eljutottam Korinthusba. A régi város ma is megvan, bár az épületek többsége romos, a falak csak derékmagasságig állnak. De végigjárhatok az utcák, be lehet nézni a házakba, az akkor épített vízvezeték ma is hozza a vizet a közeli hegyekből. A városi fürdő csarnokában csorog a víz, de le is folyik a közeli tengerbe. A város közepén ott egy előkelő épület, ez volt a béma, a bírói szék, a helytartói palota tornáca, ahol Pált is bevádolták Gallio helytartó előtt. Ami igazán feltűnő, hogy az egész ókori város csak pár utcányi terület, kb. 100 x 100 méter, kisebb, mint itt Patakon az iskolakert. Nem tudjuk, hogy Pál melyik épületben lakott, de az biztos, hogy pár perc alatt be lehetett járni az egész várost. Volt módja megismerkedni a gyülekezet tagjaival. A személyes ismeretségre utalnak a levelei végén a köszöntések, valamint az, hogy legtöbbször konkrét kérdésekre reagál. Ezek vagy a gyülekezeti élet kérdései, vagy személyes lelkigondozói kérdések voltak. Itt is az a gondunk, hogy ismerjük a választ, de nem ismerjük a konkrét kérdést és a mögötte levő szituációt. Legjobb példa erre az lKor 7,35-37. Pál itt azt írja a 37. versben: -gamejtoszan-, azaz házasodjanak össze, de igazán nem tudjuk, hogy kikről és milyen élethelyzetről van szó. Észrevehető, hogy emiatt a bibliafordítók is bizonytalanságban vannak. Több külföldi fordításhoz hasonlóan a Károli- bibliafordítás inkább arra vonatkozik, hogy valaki a lányát akarja férjhez adni. Véleményem szerint inkább ez áll közelebb az eredeti szöveg értelméhez. Azonban több más újabb fordítás két fiatal kérdésére adott válaszként értelmezi az apostol tanácsát. Ezt követi az új fordítás 1975. évi kiadása is, ráadásul jegyeseket mond, és nem úgy fordítja, hogy házasodjanak össze, hanem éljenek házasságban, nem vétkeznek. Ha nem is ismerjük a korinthusi házassági szokásokat, akkor is azt mondhatjuk, hogy a mai ember számára ez a megfogalmazás bizony erősen szabadon, illetve a szabadosságra értelmezhető. Hiszen a mai szóhasználtban a jegyesség éppen a házasságot megelőző idő. Itt el is jutottunk a bibliafordítás érzékeny és soha le nem zárható kérdéséhez, ami azért is aktuális, mert ez év elején megjelent az új fordítás revideált kiadása. Természetesen ezzel nem zárult le a magyar Biblia-fordítás ügye. Valószínűleg hamarosan folytatódik a következő kiadás előkészítése. Van tehát itt is feladat bőven a következő nemzedéknek! Szétfeszíteném a kereteket, ha itt ebbe részletesen belemennék, és értékelném az új kiadást. Röviden csak két megjegyzés: örvendetes, hogy a revízió elhagyta a pászkha szó fordításánál a korábban gyakori, de teljesen értelmetlen „zsidók húsvétja” megfogalmazást. Azonban megmaradt a Filippi levél Krisztus-himnuszában az a téves és sokakat megbotránkoztató megfogalmazás, hogy Jézus „testet öltése után magatartásában is embernek bizonyult”. Az eredetiben ezt olvassuk: en skhémati heuretheis hős attthrópos. Egyrészt felesleges a „talál” ige passivumát Sárospataki Füzetek 18. évfolyam | 2014 | 4 13
