Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNY - Füsti-Molnár Szilveszter: Miénk az idő - Tanévnyitó rektori beszéd
Füsti-Molnár Szilveszter Mit árul el az általunk is átélt idő? Először azt, hogy ami elmúlt, az már nem ismételhető meg ugyanúgy. Nem mehetünk vissza az időben, és nem változtathatunk az elmúlt dolgokon. Mégis hatással van a jövőre, arra, ami még nem történt meg. Az éppen most, a jelen idő a múlt emlékeiből és a jövő várakozásaiból tevődik össze, ahogyan ezt Augustinus tanította meg nekünk. Úgy tűnik tehát, hogy az, ami van, az sohasem volt, és sohasem lesz. Mit is jelenthet ez a sok-sok kérdést felvető megállapítás? Elég csak magunkba tekinteni, és máris érezzük, tudjuk, hogy az átélt idő nem egy pillanatraktár, hanem élő folytonosság. Az átélt idő során tapasztaljuk meg, hogy élményeink hogyan változtathatnak meg minket, hogy múltunk töb- bé-kevésbé velünk jön, alakít, formál minket, és az eljövendő okokért cselekszik. Valahonnan valahová tartunk. Megfoghatatlan lenne azonban csak annyival beérnünk, hogy a múltból a jövőbe tartunk, ami meghatározza a jelen pillanatait. Éppen ezért hangsúlyoztam az előbb az önmagunkba nézést, mert az őszinte szembesülésben miénk lehet egy másik nézőpont is. Ilyenkor a használatba vett és lezártnak vélt idő kitágul ama végtelen felé. Ennek egyik legalapvetőbb élménye, hogy a teremtett lélek a Teremtőből meríthet. Ebben az élményben találkozom az Örökkévalóval, akinek léte határtalanul több, szédítőbben más, és mindenen túlmutat. Őt nem tudjuk átölelni, de tudunk benne élni, mert belőle vagyunk, az ő érinthetetlen örök akaratából, amely túl van emberi mértékeinken. Amikor az átélt idő nyomán rádöbbenünk erre, akkor megtörténik a csoda, melyben létrejön az én időm és a mi időnk számára is az idő feletti örök Istennel való találkozás minősített ideje, amelyben nem a használatba vett idő lesz a hangsúlyos, hanem az átélés élménye. Ez már sem nem tapasztalat, sem nem tudás csupán, hanem hit. Végső soron pedig ott van a szeretet, mely majd mindent megmagyaráz nekünk. Bátran engedjük most át magunkat ennek a csodának, ahogyan egykor egy jó görög mondta: rácsodálkozni arra, amin senki sem csodálkozik. Hiszen az Istennel való találkozás élménye adja azt a keretet, amiért most mind itt vagyunk. E nélkül a csoda nélkül önmagáért való dolog lenne beszámolni a nyár legfontosabb eseményeiről: A Patakon megrendezett Doktorok Kollégiumáról, ahol a Kálvin évek keretében és annak lezárásaképpen számos egyházunk életét segítő tudományos munka folyik. Önmagért való dolog lenne kedvezően változó létszámadataink híre is, mely szerint 122 új hallgatót köszönthetünk szakjainkon és a népfőiskolái presbiterképzésben. 20 hallgatót a nappali képzéseinken: 14-en lelkészi szakirányon, 6-an a katekéta-lelkipásztori munkatárs szakon kezdik meg tanulmányaikat. A levelező képzéseinken összesen 74 elsőévest köszönthetünk. A sárospataki katekéta- lelkipásztori munkatárs szakon 24 hallgatót, a református közösségszervező szakon 27 hallgatót, a kihelyezett beregszászi katekéta-lelkipásztori munka128 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam I 2014 I 3
