Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNY - Füsti-Molnár Szilveszter: Miénk az idő - Tanévnyitó rektori beszéd
KÖZLEMÉNY Főtiszteletű Akadémiai Ünnepi Közgyűlés! Kedves Vendégeink! Kedves Testvérek! Füsti-Molnár Szilveszter MIÉNK AZ IDŐ Elhangzott a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tanévnyitó ünnepségén, 2014. szeptember 07-én. Szeretettel köszöntőm én is az egybegyűlteket. Merésznek tűnhet Teológiánk tanévnyitó beszédének azt a címet adni, hogy Miénk az idő. Oly sokféleképpen viszonyulunk az időhöz. Van, amikor sokkal inkább azt érezzük, hogy foglyai vagyunk. Aztán az az érzés is nemegyszer a hatalmába kerít bennünket, hogy mi uraljuk azt. Ma egy másik megközelítésben szeretnék az időhöz való viszonyunkról beszélni, amelynek üzenete lehet arra nézve, ami itt és most történik velünk. Az idő természete bizonyosan nem szűkíthető le az órák és a naptárak idejére. Egyik legalapvetőbb természete: az átélt idő. Akkor valójában nem is az órák és a naptárak idejét éljük át? Nem arról van szó, hogy hány órát dolgoztam, és ha megnézem a naptárt, akkor tudom, hogy hány nap telt el az időmből? Az időmből? Az „én időmből” úgy, ahogyan én elhatároztam és megtöltöttem vele az „én időmet”? Nem, mert az idő nem egy üres korsó, amit tetszés szerint tölthetünk meg tevékenységünkkel. Az idő nem ruhaszárító kötél, amire tetszés szerint akaszthatjuk fel tetteinket. Az idő bennünk élő valóság. Nem csak körülöttünk van, hanem bennünk is él, és meghatároz minket. Bergsonnal szólva: ennek a bennünk élő valóságnak teremtő természete van, amit átélünk, az tapasztalataink törvényszerűségeivel él bennünk. Egyszerűbben mondva: az időt nem csak használjuk, hanem át is éljük. Használat és átélés sokszor fedik egymást, amikor azonban életünk nagy titkaihoz érkezünk, akkor az irányokat csak az átélt idő árulja el. Sárospataki Füzetek 18. évfolyam | 2014 | 3 127
