Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Dányi Zoltán: Házassági fellkészítés családi életciklusok tükrében
Dányi Zoltán fiatalokat felkészítenünk a házassági és családi életre, az eljövendő feladataikra. Ezért az egyháznak jó és bőséges házassági előkészítésről kell gondoskodnia, hogy amennyire lehetséges, elhárítsa azokat a nehézségeket, amelyek sok házaspárt terhelnek. Az egyházról köztudott, hogy igyekszik az értékeket megőrizni, de ha nem tudja, miként adja át a modern világ számára az örök értékeket, akkor nem képes a feladatát betölteni. Ebben a témában is modernné kell válnunk, fel kell mérnünk mindazt, ami körülvesz bennünket, és abban a közegben kell biztos zengésű kürtként szólanunk. Maivá kell válnunk, hogy hatékonyabban végezhessük a munka emberi oldalát. Ebben nagy segítséget jelentenek a pasztorálteológia, a keresztyén etika eredményei, illetve a világi tudományok közül segédtudományként a szociológia, pszichológia és a statisztika. Mindezekre való kitekintéssel igyekeztem a témát kidolgozni, de érinteni a gyakorlati teológia homiletikai, katechetikai és liturgiái kérdéseit, kihívásait is. A felelősségünk abban áll, hogy az Úr Istentől kapott feladatunkat a lehető legjobban végezzük. A jegyesoktatás egyben missziói kihívás számunkra, lehetőség a kapcsolat kiépítésére a hozzánk érkező fiatalokkal. Munkámban törekedtem személyes teológiai ars poétikámat érvényesíteni, ami röviden egy mondatban így fogalmazható meg: A teológia művelése akkor ér célt, ha az Isten dicsőségét, az ember üdvösségét szolgálja, és segítséget nyújt az embernek, hogy megtalálja küldetését, helyét ebben a világban. Szociológiai motivációm. A magyar kultúrára egyre nagyobb hatást gyakorol a nyugati kultúra. A nyugati kultúrában jellemzően előtérbe kerül az individuum, az önállóság és önmegvalósítás támogatása. Ez az ideológiai irányultság viszont a házaspárok közti szakítás malmára hajtja a vizet.2 Az eddig elkészült statisztikák és a tapasztalatok is azt mutatják, hogy a házasság és a család intézménye krízisben van, ahogy ezt a melléklet KSH adatai és a diagramok tükrözik. Nem divat ma már a házasságkötés, társadalmilag és törvényileg is elfogadott az együttélés, a válás nem szégyen. A női munkavállalás és szakképzettség emelkedik, ami anyagi függetlenséghez, a nők kettős leterheléséhez, fokozottabb önérzethez vezet. A fogyasztói társadalomra jellemző szindrómák a párválasztásra is hatással vannak. Sokak párválasztását nem a komoly megismerés jellemzi, hanem úgy választanak, mint egy cipőt szokás. Amíg kényelmes, szép és kielégíti az igényeimet, megtartom, azután pedig lecserélem. Továbbá a család primer funkciója is gyengült az utóbbi évtizedekben. Ma az iskola és az óvoda, a média neveli a felnövő generációt és nem a család. Az újszerű, gender pedagógiai gondolkodás pedig nehezíti a megfelelő pszichoszexuális fejlődést. Teológiailag a házasság krízisének gyökerét az emberi bűnös természetben kell látnunk.3 Ebből az ontológiai nézőpontból kell megközelítenünk a hozzánk érkező embereket. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne lehetnénk nyitottak a lélektan irányába, sőt szűrten használnunk is kell felismeréseit, módszereit. 2 PESESCHKIAN, Nossrat: A párkapcsolat 17+1 formája, Helikon Kiadó, Budapest, 1992, 50. 3 SEBESTYÉN Jenő: Református etika, Iránytű Kiadó, Budapest-Gödöllő, 1993, 265. 92 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam I 2014 I 3
