Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Busku Anita Andrea: Lonovics József politikai felfogása Pálffy Mórichoz írt levelei tükrében
Lonovics József politikai felfogása Pálffy Mórichoz írt levelei tükrében Magyarország már eleve azon aggodalommal lépne be, hogy minden szóbeli biztatások daczára végre mégis osztrák provincziának fog tekintetni”. Arról, hogy Lonovics gondolkodásában szülőföldje már csupán egy - jóllehet szívéhez közel álló - provincia, osztrák birodalmon belüli tájegység vagy adminisztratív terület, saját szavai tanúskodnak: „úgy a magyarországi, mint a többi tartománybeli törvényhozó testületek” hatásköréről szólván.53 Lonovics a kritikai nézőpontjáról leginkább úgy igyekszik tájékoztatni, hogy a legszigorúbb értékelés alapján se merülhessen fel ellene a birodalmi érdekek szempontjából nézve a rendszerellenesség vádja, ami érthető, épphogy rehabilitált pozícióját, illetőleg az ezzel nem egészen azonos halmazban lévő arisztokratikus habitusát tekintve. A felszínen egyértelműen dinasztiapárti Lonovics a felszín alatt bújtatott, mégis markáns bírálatot ad. „Senki sem fog ugyan az iránt most előre kezeskedhetni”, olvashatjuk, hogy az egyes képviselők a tőlük elvárt módon fognak cselekedni. E mondatban a névmás, a szándékolt jövő idő és a határozók mind kettős céllal szerepelnek: egyrészt a sors kiszámíthatatlanságát, másrészt, e fölötti dimenzióban együttes használatuk révén, éppen a tervezhetőséget szolgálják, ezáltal a nevezett irányú politika elhibázott voltának kritikáját erősítik.54 Hangsúlyosan saját véleményének kiemelésével - „azt hiszem”, hogy megőriz- hetőek az egyes népsajátságok - ugyanezt az eredményt éri el: elbizonytalanítja az olvasót, valóban konzerválhatóak-e a nevezett jellegzetességek. Látens bírálata ellenére nyilvánvalóan tartott a címzett neheztelésétől, ezért is burkolta az addubi- táció formális köntösébe azt. Mondandója valójában mélyen tartalmi vonatkozású, nem véletlen, hogy az esetleges retorzióktól tartva adta elő. Egyes kifejezések a vállalhatatlan függetlenségi idea iránti rokonszenvről tanúskodnak, többek között a „hazánk” enyhén, ám hatásosan érzékeltetni hivatott a levél írójának és címzettjének elvközösségén túl egy mélyebb köteléket, egy olyan közeget, amelyben a homlokegyenest ellenkező nézeteket vallók is a testvéreik; az ellenük irányuló bármely akció tehát morálisan igazolhatatlan.55 Lonovics 1862 januárjában mindvégig provizóriumról beszélt, s talán fel sem merült benne, hogy a néhány hónapja (1861. november 5-től) tartó ideiglenes állapot hosszú évekre nyúlik majd, mialatt a kancellár, Forgách Antal és a helytartó, Pálffy, a „csalárd forradalmi szellem” kiirtásán szorgoskodik.56 E szellem követé53 Fölirat 1865, 36, 59. Vö.:„Legsúlyosabb vád, mely ellenünk az eddigi vitatkozások folytában fölhozatott, kétségtelenül az, hogy javaslatunk az ország alkotmányos függetlenségét megsemmisíti, és Magyarországot némi autonómiával bíró osztrák tartománnyá teszi. Súlyos e vád és nagy horderejű a kifejezés: »az ország alkotmányos függetlenségének megsemmisítése«; és visszariadnék tőle magam is, ha csakugyan alaposnak tekinthetném azt." Deák Ferenc, A közös ügyek tárgyában készült javaslatról (Pest. 1867. március 28.) = Deák-Kossuth 1981,16-52, els. 33-34. 54 Lonovics 1862. január 31. 55 Lonovics 1862. január 9. 56 Csorba 1998, 334-335. A magyar és az osztrák történeti értékelés nem minden esetben azonos; így eshet meg, hogy még az olyan jellegzetes figurák, mint Haynau, a „brescai hiéna" is homlokegyenest eltérő előjellel szerepelhetnek az egyes nemzetek kollektív történelmi tuSárospataki Füzetek 18. évfolyam 2014 I 3 37
