Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Moldván Edit Eszter: A bibliai törvény szerepe Kálvinnál a kátéirodalom, az Institutio és a kommentár-irodalom tükrében
Moldván Edit Eszter ságát, hogy saját igazságunkkal eleget tegyünk Istennek. Minden védekezésünktől, minden kifogásunktól meg kell fosztatnunk. Csak akkor „megfosztva és üres kézzel, az Ő irgalmához menekülünk, egészen erre támaszkodunk, teljesen ebbe rejtőzünk el, egyedül ezt ragadjuk meg igazság és érdemek gyanánt” (Inst. II.7.8.). Kálvin idézi Augustinust is ugyanazon értelemben: „A törvény azért adatott, hogy a nagyból kicsinyt csináljon; hogy megtanítson arra, hogy Isten igazságához önmagadtól nincs erőd, s így te nyomorult, méltatlan és szűkölködő lévén, a kegyelemhez folyamodjál”(Inst. II.7.9.).10 Itt tehát a törvény csak közvetetten szolgálja a javunkat. Azok esetében, akik megtagadják azt, hogy bűneiket megbánják és azt is, hogy Isten kegyelmét keressék a hitben, a törvény továbbra is vádoló és elítélő szerepet kap. A keresztyének esetében azonban, akik szabadok a törvény átkától (Róm 6,14; 7,4; Gál 3,13), a törvény még mindig lényeges. Hasznosnak bizonyul két módon: (1) továbbra is tanít minket Isten ránk vonatkozó akaratát illetően; (2) a buzdítás eszközeként szolgál, amely arra ösztönöz bennünket, hogy Istennek engedelmeskedjünk, és a gonoszt hagyjuk el. Kálvin ezt „a törvény harmadik és legfőbb hasznának” nevezi, mely „a törvény tulajdonképpeni céljával közelebbi vonatkozásban áll” (Inst. II.7.12.).11 A Kátéban Kálvin nem említi a törvény úgynevezett hármas hasznát vagy szerepét, így bővebben az Institutioról szóló részben kívánok kitérni rá. Ahhoz, hogy megértsük Kálvin törvényhez való viszonyulását a Kátéban, szükséges megvizsgálnunk az értelmezés három szabályát, amelyet az Institutio II.8.6-11. részeiben fejt ki. Először, a törvény lelki (Róm 7,14), ezért rendelkezéseit is lelki módon kell érteni és magyarázni. Tehát a parancsolatok nem annyira külső magatartást, mint inkább „belső és lelki igazságot” igényelnek. Isten egy „lelki törvényhozó és ezért „nem annyira a külső látszattal, mint a szív tisztaságával törődik” (Inst. II.8.6.). Itt Kálvin fenntartja azt, hogy ő csak Krisztus példáját követi, aki a törvény „legjobb magyarázója” (Inst. II.8.7.).12 Másodszor, a parancsolatok igen tagadóak és szükségszerűen korlátozottak kifejezésükben Isten akaratát illetően. Ennélfogva meg kell próbálnunk felfedezni Isten akaratát minden egyes parancsolat esetében, és e megállapítás következményei rendkívül lényegesek. Kálvin a különböző parancsolatokat az Üjszövetség fényében magyarázza. Eszerint elkerüli a parancsolatok szó szerinti értelmezését: „méltán lenne nevetség tárgya, aki a törvény értelmét a szavak bilincseibe akarná verni” (Inst. H.8.8.). Ehelyett minden tagadó parancs állító megfogalmazását keresi. Karl Barth is ezt teszi a parancsolatok tárgyalásánál Dogmatikájában. 10 I. John Hesselink: Calvin's First Catechism, i.m. 76. 11 I. John Hesselink: Calvin's First Catechism, i.m. 77. 12 I. John Hesselink: Calvin's First Catechism, i.m. 78. 44 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam | 2014 | 2
